2021. szeptember 21., kedd

DÉLELŐTT | 
Hittel keressük Istent

Igehely: Zsid 11:1-7; Kulcsige: Zsid 11:1 „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.”

Hiszem. Nem hiszem. Ismert kifejezések ezek, melyek mindennapjainkban jelen vannak. A hit alapján teszünk vagy nem teszünk meg valamit. Ha hiszem, hogy zárva a bolt, nem indulok vásárolni.

Hit alapján keressük Istent. Azzal kezdődik ez, hogy egyáltalán elhiszem, hogy Ő létezik, él, cselekszik. Banálisnak tűnhet ilyen dolgokról beszélni. Hiszen, ha hiszem, hogy Isten létezik és megjutalmaz, miért nem keresem Őt teljes erővel? Minden nap, minden dologban.

Az ördögök is hisznek Isten létezésében, és rettegnek attól a pillanattól, amikor szembe kell nézniük az Ő ítéletével. Nekünk, Isten teremtményeinek, nem rettegnünk kell a Teremtőnktől, hanem hittel keresni arcát, akaratát, és mindenben az Ő kedvében járni.

Kisded Ernő

DÉLUTÁN | 

Izráel ígérete az Úrnak

Igehely: 2Móz 19:1–9; Kulcsige: 2Móz 19:8 „Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. Mózes elvitte a nép válaszát az ÚRnak.” 

Isten hívására, ígéretére kellett Izráel elöljáróinak igennel vagy nemmel felelniük. Egyhangúan vállalták, hogy ,,megtesszük mindazt, amit az Úr mondott”. Jó kezdet volt ez az Istennel való kapcsolatukban. Akkor vált volna teljesen áldásul, ha meg is tartják ígéretüket maradéktalanul. Sajnos, a történelem nem erről beszél.

Nem elég a jó kezdet. A jó döntést, a jó ígéretet véghez is kell vinni, ragaszkodni hozzá akkor is, ha már megváltoztak az idők, ha már másképp látom az élet dolgait, vagy épp áldozatot kell hozni, szenvedni kell érte.

Mi is sok mindent ígértünk, többek között hűséget az Úrnak. Mindhalálig. Tartsuk észben, és ragaszkodjunk hozzá, törekedjünk megtartani, mert ez válik áldássá számunkra.

Kisded Ernő

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 19:9–19 Kulcsige: 1Sám 19:18 „Dávid tehát futva elmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak.”

Dávid Saul király elől menekült, de ezenkívül más kihívásokkal is szembe kellett néznie. A sok veszély közepette Istenhez fordult védelemért és útmutatásért. De nem itt kezdte az Istenhez fordulást – bár soha nem késő elkezdeni. Dávid már ifjú pásztorként megtanult Istenhez kiáltani. Amikor igazán nagy veszélyben volt, emberileg talán megoldhatatlan helyzetben – még ha aggodalommal és kérdésekkel telve is –, de töretlen bizalommal fordult Istenhez.