Igehely: 5Móz 4:1-14; Kulcsige: 5Móz 4:9 „Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál, és ki ne vesszenek emlékezetedből, amíg csak élsz! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is.”
Ha az Úr munkáiról, csodatetteiről és megjelenéséről olvasunk, azonnal észrevesszük Isten hatalmának sokszínűségét, amit részben a teremtett világban szemlélhetünk. A pusztai vándorlás során Izráel meglátta, hogy nem a népek isteneihez hasonló Istenük van. Erre maga az Úr is figyelmeztette népét: VAGYOK, AKI VAGYOK. (2Moz 3:14)
Izráel pusztai vándorlása tele van tűzdelve Isten csodatetteivel. A Vörös-tengeren száraz lábbal mentek át, 40 évig mannát ettek a pusztában, húst kértek és fürjek lepték el a tábort, vizet ittak a kősziklából, 40 évig nem kopott el a saru a lábukról, ruhájuk nem szakadt el, 7 kanaáni népet győztek le a honfoglaláskor, akik erősebbek, felfegyverezettebbek és termetre is nagyobbak voltak, mint ők. Isten rendeleteinek megtartása vagy áthágása következményekkel jár: áldás vagy átok. Komoly figyelmeztetés a 9. vers: „Csak vigyázz magadra és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, amelyeket láttak a te szemeid…” Vegyük mi is komolyan az Úr figyelmeztetését, és el ne feledkezzünk az Ő csodatetteiről, amit mi is megtapasztaltunk.
Fodor Barnabás
Krisztus a megnyert gazdagság
Igehely: Fil 3:8–11; Kulcsige: Fil 3:8 „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.”
Egy jómódú nemes embernek volt egy fia, akit nagyon szeretett. Amikor már serdülő lett, az édesapa portrét készíttetett kedves fiáról. Nem sok idő múlva azonban a gyermek halálosan megbetegedett és meghalt. Az apa úgy érezte, odalett mindene. Keserűségében csak fia portréja hozott némi enyhülést gyászos napjaira. A festmény értéke számára nagyon nagyra nőtt. Ez lett mindene, amihez nagyon ragaszkodott. Élete végén végrendelkezett, melyben javainak árverezését két pontban határozta meg. Halála után a családi ügyvéd kiírta a testamentum időpontjának felovasását. A rokonok megjelentek a meghatározott napon abban reménykedve, hogy a tetemes vagyonból jut majd mindenkinek bőven. A végzés első pontja a festmény kérdését tisztázta: „árverezésre bocsátom a megholt egyik festményét.” Bár az ára nem volt sok, mégsem érdeklődött senki iránta. Csak a nemes ember hajdani szolgája jelezte, hogy ő megvenné a festményt. Összekuporgatott pénzét elővette és odaadta az ügyvédnek. A kép gazdára lelt. Következett a végrendelet második pontja. Az ügyvéd tovább olvasta: „Akié a fiam festménye, azé az összes vagyonom!”
Ez a kis történet Krisztusról szól, és Őreá mutat: akié a Fiú, azé az örökség.
Fodor Barnabás
