2021. október 26., kedd

DÉLELŐTT | 
Isten előtt vannak a szentek imádságai

Igehely: Jel 8:1-6; Kulcsige: Jel 8:3 „Egy másik angyal is odajött, és megállt az oltárnál, kezében aranyfüstölő, és adatott neki sok füstölőszer, hogy a szentek imádságaihoz tegye az aranyoltárra, amely a trón előtt van.”

Olvasva ezen igéket, a vihar előtti csend képe jut az ember eszébe, melyben különös jelenet tárul szemünk elé. Vészjósló az a félórai csend a mennyben, és valóban, az azt követő hét trombitaszó kemény ítéletsorozattal sújtja a földet. A világ olyan lármát csap maga körül, hogy nem hallja meg Isten szavát, mely előre figyelmeztet a közelgő ítéletre. Az Úr ellenben meghallja a szentek imáit, és sok beszédünk közepette talán a legértékesebbek lesznek azok a csendes, sokszor mások által nem látott imáink, melyekben hálát adunk, közbenjárunk másokért, vagy éppen bűnbánatot gyakorlunk. Nem is vagyunk méltóak az Úr válaszára, de Ő Szentlelke által esedezik értünk, és imáinkat az Atya elébe viszi, aki meghallgatja azokat. Sokszor nem számol Istennel a maga körül Bábelt építő ember, de az ítélet idején vádaskodik, hogy miért enged meg az Úr ezt vagy azt. Isten számon fogja kérni életünket és azon a napon, megállva Jézus Krisztuson, mint drága fundamentumon, minden el fog égni, kivéve az, amit Érte tettünk.

Szabó Róbert

DÉLUTÁN | 

Az elcsábított tanítvány

Igehely: 2Tim 4:10; Kulcsige: 2Tim 4:10 „mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott, és elment Thesszalonikába, Kreszcensz pedig Galáciába, Titusz meg Dalmáciába.”

A sáfár legfontosabb erénye a hűség kell legyen. Hűség egy életen át ahhoz, aki meghalt érte és szolgálatába fogadta. Démász ezen a területen hajótörést szenvedett, mivel az eke szarvára tette a kezét, aztán hátratekintve visszafordult oda, ahonnan jött. Ez az ige a visszaesés veszélyére figyelmeztet, ami megtörténhet bárkivel, ha nem vagyunk elég éberek. János apostol is figyelmezteti olvasóit, hogy ne szeressék ezt a világot, sem azt, amit az Istentől elfordult világ, elcsábítva a megváltottak szívét. Ilyen értelemben a világ Isten nélkül próbál élni, nem engedi, hogy az Úr beleszóljon a dolgokba, és kirekeszti azokat, akik benne bíznak, de nem mond le róluk, hanem állandó nyomást gyakorol felettük. A kísértő ravasz módon akkor és ott kísért, ahol a legtöbb esélye van a sikerre, mint ahogy Jézus Krisztust is a pusztában vagy a kereszten támadta. Hitéletünk elején tapasztalt lelkesedésünk fontos, de nem elég, kell a kitartó hűség a nehezebb időszakokban, hogy akkor is tudjuk követni a Megváltót, ha próbákkal is szembesülünk. Merítsünk erőt abból a reménységből, amit Isten a hűségeseknek ígért jutalmul!

Szabó Róbert

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 13:16–32 Kulcsige: ApCsel 13:22 „Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: «Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.»”

Igeszakaszunk úgy utal Dávidra, mint Isten szíve szerinti férfira. Minden bukása és kudarca ellenére így emlékezik meg róla az Újszövetség. Pedig csak annyira volt tökéletes, mint bármelyik kisgyermek, akit az édesapja végtelenül szeret. Isten Dávidban való örömének nem a Dávid teljesítménye, hanem az Ő szíve volt az oka.