Igehely: Ám 5:18-20; Kulcsige: Ám 5:20 „Bizony, sötét lesz az Úr napja, nem világos, vaksötét lesz, fénysugár nélkül!”
Isten nélkül reménytelen lenne a halandó ember élete, s életének a vége. Ezért szólította fel Isten az Ő népét, hogy Őt keressék és élni fognak (Ám 5:4,6). Sajnos nagyon sok olyan ember van ma is, akik reménykednek vallásos gyakorlatokban, vagy éppen a vallásban és azt gondolják, hogy ezzel el van rendezve a bűnnek a kérdése. Valahogy így gondolkodott Izráel népe is. Egyrészt igyekeztek fenntartani Isten tetszésének érzését, másfelől meg vétkeztek Isten ellen. Szerették a bűneiket, és szerették a vallásukat is. Így felépítettek egy olyan vallást, ami mindkettőt biztosította számukra. Bálványokat készítettek maguknak, amelyek nem tudtak beszélni, és a bálványok hallgatásában ők beleegyezést hallottak (Ám 5:21-27).
A várakozás az Úr napjára vonatkozik, amitől áldást remélnek (18v.). Azonban nem biztos, hogy azt fogják kapni, amit remélnek. Bűnös állapotban nem lehet kívánni az Úrnak a napját. Ez csak nyomorúságot hozna. Ezért mondta ki Isten számukra a jajt. A megtéretlen népnek vagy a megtéretlen embernek veszedelmet jelent az Úrnak napja. Sötétség az és nem világosság.
Az Úr segítsen mindnyájunkat, hogy tiszta szívvel és reménységgel tudjuk várni Jézus visszajövetelét!
Tóth Róbert
Jó bizonyság hit által
Igehely: Zsid 11:1–6; Kulcsige: Zsid 11:4 „Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Kain, és hit által nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél.”
A hívő ember nem csak jó cselekedetekben járhat hit által, hanem hit által jó bizonyság is lehet az élete. A ,,régebbiek” Ábel, Énókh, Nóé, Ábrahám és a többiek is ezzel az élő hittel rendelkeztek, így jó tanúbizonyságot nyertek. Ez Isten kegyelme által volt lehetséges, mert erre a maguk erejéből nem lettek volna képesek.
Jó bizonyságuk meglátszott abban, hogy teljes szívvel bíztak Istenben. Ábel is ilyen bizalommal vitte az áldozatot Isten elé, amit Isten, mint jó bizonyságot el is fogadott: „…bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.” (4v.) Maga Énók is ilyen jó bizonyság volt. A kulcsa ennek az volt, hogy ő is az Istennel élte életét: „Énók Istennel járt…” (1Móz 5:24) Az Istennel járásában el kellett fordulnia a bűntől és teljes bizalommal az élő Istenhez kellett fordulnia. Isten pedig megkönyörült rajta és nem látott halált, mert elragadta őt. A kérdés az, hogy te Istennel éled az életed napjait? Ő határozza meg az életed történéseit? Ne feledd el, hogy csak úgy lehetsz jó bizonyság, ha már Isten az életed ura!
Tóth Róbert
