Igehely: 1Sám 18:5-16; Kulcsige: 1Sám 18:16 „De egész Izráel és Júda szerette Dávidot, mert ő vezette csatába és vissza a hadinépet.”
Amint láttuk, egyrészt Isten öröktől fogva kiválasztotta Dávidot a messiási uralkodóház alapítójának, másrészt, oltalmazó gondviselése és bölcs vezetése szerint fölkészítette arra is, hogy elvégezhesse királyi feladatait. Dávid pásztori, szerető, védelmező szíve igen alkalmassá tette őt a királyi szerepre. Bátorságra és felelősségérzetre tett szert, amikor szembeszállt a medvével és az oroszlánnal. Aztán harcosként és zenészként a királyi palotába került, hogy jártasságot szerezzen a kormányzásban. Fölkenésekor annyira tapasztalatlan kezdő volt még, hogy mintegy 15 évi felkészítésre volt szüksége, hogy alkalmas legyen a királyi tisztség betöltésére. Ez az időszak azonban nem mindig volt kellemes. Mivel az Úr választottja egyre népszerűbb lett Izráel fiainak körében, fokozatosan megromlott a kapcsolata Saullal, a király őrült féltékenysége miatt. Miközben kedvessé vált a nép előtt, Saul király előtt gyűlöltté vált. Dávid népszerűségének titka az volt, hogy eszesen viselte magát, mert az Úr vele volt.
Te hogyan viseled magad a harcaidban? Kinek akarsz tetszeni, Istennek, vagy embereknek? Mit jelent számodra az a tény, hogy veled van az Úr?
Vajda Miklós
Lecke Izráel életéből
Igehely: Neh 9:24–31; Kulcsige: Neh 9:27 „Ezért ellenségeik kezébe adtad őket, hogy szorongassák őket. De szorult helyzetükben hozzád kiáltottak, és te meghallgattad őket az égből. Nagy irgalmaddal szabadítókat adtál nekik, akik kiszabadították őket ellenségeik kezéből.”
Isten, az Ő ígérete szerint bevitte az ő népét a tejjel és mézzel folyó földre, ahol sok áldásban részesültek és gyönyörködtek az Ő jóvoltában. Ennek ellenére az izráeliták makacsul pártot ütöttek és bosszantották Istent, amiért Ő elnyomóik kezébe adta őket. De miután nyomorúságukban az Úrhoz kiáltottak, nagy irgalmassága szerint szabadítókat támasztott, akik megszabadították őket. Annak ellenére, hogy Izráel évszázadokon át vétkezett, az Úr türelmes maradt és intette őket a próféták által. „Te mégis sok esztendőn át türelmes voltál irántuk, és lelkeddel, prófétáid által intetted őket.” (Neh 9:30a) Mivel azonban továbbra is vétkeztek, fogságba hurcolták őket: „De ők nem figyeltek. Ezért más oszágok népeinek kezébe adtad őket.” (Neh 9:30b) A megtanulandó lecke Izráel életéből talán a János első levelének második fejezetében van a legbölcsebben megfogalmazva, amely így hangzik: „Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus.” (1Jn 2:1) Milyen csodálatos, hogy Isten tanítani akar más népek - ebben az esetben éppen Isten választott népe- lázadása által. Bárcsak jól megtanulnánk ezt a leckét!
Vajda Miklós
