Igehely: 1Sám 17:34–54; Kulcsige: 1Sám 17:37 „Azután ezt mondta Dávid: Az Úr, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is. Saul így felelt Dávidnak: Hát menj, az Úr legyen veled!”
Először is meg kell állapítanunk, hogy ez az élet egy folytonos harc. Ellenséges táborral vagyunk körülvéve, és nem is akármilyennel. Az ellenség, amellyel harcolnunk kell, sokkal hatalmasabb, ravaszabb és gonoszabb nálunk. Hatalmas, állig felfegyverkezett góliátok vesznek körül, rájuk tekintve és csupán a magunk erejében bizakodva, hamar meghátrálunk. És ami még ennél is elszomorítóbb, hogy akiktől bátorítást várnánk, azok is megpróbálnak megakadályozni a harcban, ahogyan Saul is tette. „Saul ezt mondta Dávidnak: Nem mehetsz el, hogy megvívj ezzel a filiszteussal, mert még fiatal vagy, ő pedig harcedzett férfi fiatal kora óta” (1Sám 17:33). De a „Dávidok”, akik tisztában vannak azzal, hogy az Úr adja a győzelmet az erősebb ellenség felett, készek reménységgel harcolni. Dávid azért kész harcolni az óriással, mert óriási reménységet adott neki az Úr azáltal, ahogy már megszabadította az oroszlán és a medve szájából.
Meg vagy győződve, hogy Isten győzelmet ad az erősebb ellenség felett? Kész vagy – e harcolni az óriásokkal? Hogyan szoktad megünnepelni a győzelmeidet?
Vajda Miklós
Isten irgalmassága és az ember bűnbánata
Igehely: Jer 31:18–20; Kulcsige: Jer 31:20 „Hát nem az én drága fiam Efraim? Hát nem az én kedves gyermekem? Valahányszor megfenyegetem, végül mégis elfog a szánalom iránta: megremeg érte a bensőm, irgalmaznom kell neki – így szól az Úr.”
A bűnbánatra való jutás ténye nem természetes, hanem természetfeletti esemény a bűnös ember életében. Az ember bűnbánata és az Isten irgalmassága között szoros kapcsolat van. Miközben az ember Isten Igéjét hallgatja vagy olvassa, a Szentlélek belső és titokzatos munkája révén, annak világosságában bűnbánatra jut. Isten ezt nem érdemeinkre való tekintettel cselekszi bennünk, hanem az Ő irgalma és nagy kegyelme szerint igazi bűnbánatot ébreszt az ember szívében. Tulajdonképpen Isten irgalmassága vezet bűnbánatra. Ez az igazi bűnbánat és ez késztet az őszinte megtérésre. Isten Igéje újra szembesít bennünket az emberi gyengeséggel és el kell fogadnunk, hogy Isten irgalmára és kegyelmére vagyunk utalva. Ezen az estén újra szembe kell néznünk az emberi tehetetlenséggel, még a megtérésben is. „Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy Uram” (Jer 31:12). Isten azért mutatja meg, érezteti meg bűneink súlyát, hogy tudjuk értékelni az Ő irgalmasságát, és benne gyönyörködve dicsőítsük az Ő nagy nevét.
Vajda Miklós
