2021. november 13., szombat

DÉLELŐTT | 
Forrás a mennyben

Igehely: Jel 21:5-8; Kulcsige: Jel 21:6 „És ezt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.”

Ezen a földön sokszor megszomjazunk. Egy pohár friss víz már enyhíti a szomjúságunkat, de fontos, hogy legalább két liter folyadékot fogyasszunk naponta. Aztán előfordul, hogy úgy gondoljuk, el kell érnünk ezt is, meg azt is, megszomjazunk erre is, meg arra is. A tapasztalat is mutatja, hogy megszerezhetünk bizonyos dolgokat, elérhetünk sok mindent, de a lelkünk szomjúságát azok nem elégítik meg.

Áldottak vagyunk, ha megtaláltuk a Forrást, felbuzogott a mi lelkünkben is, és mások számára is tudjuk kínálni azt. Azonban még nem értünk a célba. A mindennapi életben még van ugyan ami lehúz, beszennyez, megsebesít, mégis már egy másfajta szomjúság jelentkezik a lelkünkben. Mert vágyunk a szentségre, a tisztaságra, a hűségre. Vágyunk a Krisztusban való növekedésre, Isten mélyebb megismerésére. Vágyunk mások megmenekülésére, üdvösségre jutására. Vágyunk győzni a bűn felett és győzni az ellenségen. Vágyjuk a krisztusit, a mennyeit már itt a földön.

Az, ami itt elkezdődött, majd ott a mennyben lesz teljessé. Itt lelkünk szomját Isten szava és az Ő dicső jelenléte oltotta, ott majd fizikailag is ihatunk az élet vizének forrásából. Vágyod–e ezt? Szomjazol–e erre?

Kelemen Sándor

DÉLUTÁN | 

Akik örök pusztulással bűnhődnek

Igehely: 2Thessz 1:3–10; Kulcsige: 2Thessz 1:7b-8 „Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.”

Bátorítóak és vigasztalóak Pál apostolnak az itt leírt szavai. Újra két táborról beszél és nagyon gyakorlatiasan. Ki ne találná szembe magát a mindennapi életben szenvedéssel, háborgatással, nyomorúsággal? Isten gyermekei ezekben edződnek, ezekben megmutathatják növekvő hitüket, hűségüket, kitartásukat. Vannak pedig azok, akik másoknak gyötrelmet okoztak, vagy akár több–kevesebb jót is tettek, de nem hittek Krisztusban, az Ő helyettes áldozatában. Így hazuggá tették Istent, fölöslegessé tették magukra nézve Krisztus áldozatát és örökre elvesztek. Örök pusztulással fognak bűnhődni az Úrtól és az Ő dicső hatalmától. (9v.)

Akik azonban hittek a hirdetett igének, azok a Szentlélek munkája nyomán újjászülettek, részesei lettek már itt a földön az isteni természetnek és dicsőítik Istent itt és a mennyországban egyaránt. Ezekben az emberekben Isten ragyog, életükben megdicsőül Isten itt és a mennyországban egyaránt.

Törekedjünk az utóbbira: higgyünk Istennek, higgyünk az Ő szavának, tartsunk ki állhatatosan a nehézségekben is és szeretettel szolgáljunk, mert biztos, hogy jutalmát vesszük és mienk Isten országa.

Kelemen Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.