Igehely: Jak 3:1-12; Kulcsige: Jak 3:11 „Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet?”
Láthattuk már az elmúlt napokban, hogy Isten az élet és minden áldás forrása. De ha Hozzá csatlakoztunk, meglátszik rajtunk is, mégpedig abban, amilyen forrás lett az életünk.
Jakab apostol úgy említi beszédünk cselekvő központját, mint egy forrást. A beszéd az a terület, ahol az emberek többsége legtöbbször vétkezik. De ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember.
Isten azért adta a nyelvünket, hogy azzal áldjuk Őt és dicsérjük, bátorítsuk, vigasztaljuk embertársainkat. Milyen kicsi testrész, és milyen nagyszerű szolgálatot tölthet be. A nyelv azonban mondhat átkot is. Nyelvünknek e kétfajta tevékenysége megengedhetetlen, ha a Forráshoz csatlakoztunk. Ha kettős a nyelvünk, akkor az azért van, mert a szívünkben a bűnös élet forrásait még nem apasztottuk el, még tápláljuk azokat, még iszunk abból.
Ó, milyen nagy áldássá lenne, ha nyelvünket teljes mértékben Isten szolgálatába állítanánk. A pünkösdi kettős tüzes lángnyelvek is jelezték, hogy a nyelv megtisztítható, megváltoztatható. Van egy hatalom, amely e felett is Úr. Az embernek hatalmában van a különféle állatok megszelídítése, Istennek hatalmában van, hogy az embert megszelídítse. Ha bocsánatot kérünk, Krisztus vére megtisztítja szánkat, és a Szentlélek erejével győzhetünk.
Kelemen Sándor
Haragot haragra gyűjteni
Igehely: Róm 2:1–10; Kulcsige: Róm 2:5 „Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül haragot gyűjtesz magadnak a harag napjára, amikor Isten kihirdeti igaz ítéletét.”
Szokatlanul kemény hangot használ Pál apostol ebben az igerészben, ám fontos dolgokról van itt szó. Tudjuk, hogy lesz egy nap, amikor Isten igazságosan megítéli az egész világot, minden embert, aszerint, amit e testben cselekedett: vagy jót vagy rosszat.
Akkor már nem lesz mentség, hiábavaló lesz minden mentegetőzés, mert Isten nem személyválogató. Isten mindenkinek az ő cselekedetei szerint fog megfizetni: „azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre és halhatatlanságra, örök életet ad, azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak és a gonoszságnak engednek, haraggal és bosszúállással fizet majd.” (7–8 v.)
Lehet, úgy tűnik olykor, hogy Isten megfeledkezett rólunk, hiába teszem a jót, semmi értelme. Becsületesen élek, de a másik a hamisságával, az alázatoskodásával többet ér el, előbbre van.
Azonban egyszer eljön az isteni kiértékelés napja. Aki e testben a rosszat cselekedte, haragra haragot gyűjtött, arra „gyötrelem és szorongattatás vár” (9.v.), aki pedig a jót cselekedte állhatatosan, annak dicsőség, tisztesség és békesség az öröksége. Te melyiket szeretnéd?
Kelemen Sándor
