2021. március 27., szombat

DÉLELŐTT | 
Kiktől óv Jézus?

Igehely: Mk 12:38-40; Kulcsige: Mk 12:38 „Tanítás közben így szólt Jézus: Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken.”

Érdekes lehetett a látvány, amint Jézus felszólalt a vegyes hallgatóság előtt. Ott voltak a farizeusok, írástudók, ugyanakkor voltak ott egyszerű, lelkileg éhes emberek is. Elképzelem, amint beszélt Jézus – elsősorban azokat tanítva, akik az Ő igazságára éheztek – a farizeusok csoportjára mutatva megszólal: „Ügyeljetek, ne legyetek olyanok, mint ezek itt. Sőt inkább óvakodjatok tőlük”. Bizonyosan kellemetlen lehetett a farizeusok számára ez a jelenet. Majd Jézus felsorol néhány tulajdonságot, ami a farizeusokra és írástudókra volt jellemző. Mindegyik jellemvonás oda vezethető, hogy szerették az emberek elismerését. Erre mindannyiunknak vigyáznunk kell. Hajlamosak vagyunk az emberi elismerésért sok mindent megtenni. Pál a következőképpen fogalmaz a galatáknak írt levélben: „Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék”.

Amikor Istennek akarsz tetszeni, akkor valószínűleg elveszíted az emberek előtti elismerést. Ha mérlegelünk, akkor az emberek elismerése rövid ideig tart, az Isten elismerése örök érvényű. Szerinted melyiket érdemesebb követni?

Szabó Sándor

DÉLUTÁN | 

Önigazult farizeus, bűnbánó vámszedő

Igehely: Lk 18:9–14; Kulcsige: Lk 18:14 „Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

A 9. igevers elmondja, hogy milyen környezetben mondta el Jézus az önigazult farizeus és a vámszedő imájáról szóló példázatot. Akik hallgatták Jézust, azok között voltak olyanok, akik „elbizakodtak magukban […] és a többieket semmibe vették”. Vajon előfordulhat ez ma is a gyülekezetekben? Képzeljük el Jézus példázatát mai környezetben: 30 éve keresztyén férfi elegánsan, jól fésülten elmegy az imaházba, beül az első sorba, és hangosan imádkozik. Milyen gondolatokat ébreszt ez bennünk? Valószínű, gyakran találkozunk ezzel a jelenettel. Azonban ugyanazon a vasárnapon, ugyanabba a gyülekezetbe egy 30 éves fiatalember is bemegy, aki szakadt farmernadrágban, kopottas pólóban, rendezetlen hajjal beül az első sorba. Vajon mit gondolnak róla a gyülekezeti tagok? Esetleg azt, hogy odamennek hozzá az alkalom végén, és megkérdezik tőle, hogyan lehetnek a segítségére? Adja az Úr, hogy így legyen!

Őrizzen az Úr az önigazult farizeusi lelkülettől, és adjon nekünk érzékeny szívet arra, hogy az ítélkezés helyett az őszinte segítségnyújtás legyen a szívünk ügye!

Szabó Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.