Igehely: Mk 12:13-17; Kulcsige: Mk 12:17 „Jézus ezt mondta nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené. És igen elcsodálkoztak rajta.”
Jézus életének utolsó hetét Jeruzsálemben töltötte, ahol sokat tanított, és nagyon sok kérdésre válaszolt. Ellenségei gyakran keresték a lehetőséget, hogy elnémítsák és megölessék.
Ez alkalommal a pénz kérdése merült fel. A zsidók büszkék voltak kiválasztottságukra, ugyanakkor a mózesi törvények bizonyos tekintetben korlátozták is a zsidók és más nemzetiségűek kapcsolatát. Azokban a napokban a zsidók egy pogány császár uralma alatt éltek. A hátsó szándékkal feltett kérdés az volt, hogy kell-e adót fizetnie zsidónak egy pogány származású uralkodó részére? Jézus bölcs válasza újból elnémította ellenségeit.
Ma talán másképp lehetne feltenni a kérdést. Isten népének a különböző fizetni valók mellett (számlák, adók stb.) kell-e az Isten királyságába is befektetnie? Vajon elég csak a túlélésre összpontosítani? Eltartani a családot? Természetesen, a család fenntartása is nagyon fontos. Azonban az Újszövetség tanít a pénzünk kezelésének helyes egyensúlyáról. Akkor mennyit adjak az Úrnak? Hadd kérdezzem meg: az Úr mennyit adott érted? Segítsen a válasz az egyensúly kialakításában!
Szabó Sándor
Kimért szeretet és odaadó szeretet
Igehely: Lk 7:36–50; Kulcsige: Lk 7:44 „Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet a lábam megmosására, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.”
Jézus sokaknak felkeltette az érdeklődését szolgálata alatt. Többek között egy Simon nevű farizeusnak is, aki el is hívta Jézust a házába, és megvendégelte Őt. Valószínű, nem az őszinte érdeklődés, hanem a hibák keresése volt a farizeus indítéka, ahogy ezt más farizeusok is gyakran tették Jézussal. Mindamellett, hogy az általános és minden vendég irányába gyakorolt fogadtatást elhagyta Simon, ami arra a kultúrára volt jellemző (gondolva itt a lábmosásra, a vendég fejének olajjal való megkenésére), ítélkező gondolatokkal vádolta Jézust: „Ha próféta volna…”. Jézus nagyon is jól tudta, hogy ki az a nő, aki Őt rendkívüli módon köszöntötte.
Talán gyakran beleesünk mi is a farizeus által bemutatott bűnbe. Hajlamosak vagyunk felszínesen ítélni. Hajlamosak vagyunk arra, hogy „jobban tudjuk, mint Jézus”. Hajlamosak vagyunk bukdácsoló testvéreink felett hamar pálcát törni. Pedig ezeknek az atyafiaknak van a legnagyobb szükségük támogatásra, bátorításra, segítségre. Ha Simonon múlt volna, már rég kitette volna a szűrét ennek a bűnös nőnek. Te segítesz, vagy pálcát törsz a „bűnös”, bűnbe esett testvéreid felett?
Szabó Sándor
