2021. március 16., kedd

DÉLELŐTT | 
Sorrendcsere

Igehely: Mk 10:28-31; Kulcsige: Mk 10:31 „De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.”

A mindenkori tanítványok kérdését tette fel Péter: „Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, hát velünk mi lesz?” (Mt 19:27). Minden tanítvány vágya, hogy jutalomban részesüljön istenfélelméért: „Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát” (Zsolt 116:1). Isten teremtett minket ilyennek, hogy célért, elismerésért és jutalomért küzdjünk.

Isten országába nem lehetséges úgy bejutni, hogy még valamit megteszünk. A cselekedeteknek más szerepe van az Úr Jézus követésében. Jézus Krisztus a tőle jól ismert nyomatékos szófordulattal válaszolt: „Bizony mondom nektek”, aki Isten országáért teljes tehetségével küzd, jutalomban részesül. Azok, akik most utolsók, mert mindenről lemondtak Isten országáért, azon a napon elsők lesznek, mert mindent visszakapnak, és még annál is többet.

Mindent feladva, mindenről lemondva, teljes szívünkből, lelkünkből, elménkből és erőnkből követjük Őt? Ha igen, a legeslegnagyobb elismerésben fogunk részesülni: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!” (Mt 25:21)

Borzási Dávid

DÉLUTÁN | 

Imádság a megbocsátó Istenhez

Igehely: Zsolt 86:1–17; Kulcsige: Zsolt 86:5 „Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak.”

A zsoltáros négy érvet sorol fel énekében Istennek, hogy könyörgését meghallgassa. Ez a négy érv a megtérő bűnös könyörgése, ugyanakkor Isten szolgájának érvelése is, aki szorult helyzetbe került, és Istenhez fordult segítségért.

Először a saját maga helyzetét állapítja meg: „mert nyomorult és szegény vagyok” (1.v.). Másodszor megvallja hűségét Isten iránt, Isten szolgájának tekinti magát: „mert én a te híved vagyok” (2.v.). Harmadszor elmondja, hogy imádsága őszinte, egyedül Istentől várhat segítséget, és máshoz nem is fordul segítségért: „mert hozzád kiáltok mindennap”. Negyedszer emlékezteti Istent jóindulatára és önmagáról adott kinyilatkoztatására: „Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak” (5.v.). Az utolsó érve a legerősebb, amely egyben hivatkozás is az ószövetségi hitvallásra: „Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja irgalmát ezer nemzedéken át, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket” (2Móz 34:6–7).

Imádkozzunk mi is a zsoltáros érvelésével!

Borzási Dávid

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.