Igehely: Mk 9:42-48; Kulcsige: Mk 9:42 „Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik.”
A botránkoztatás lényegében azt jelenti, hogy valaki olyat tesz, amivel egy másik személy lelki (hitbeli) előrehaladását gátolja. Talán éppen rásegíti arra, hogy vétkezzen vagy lázadást és megvetést tanúsítson. A botránkoztatásban tehát megtaláljuk a bűnre csábítás alattomos szándékát is. Az Úr Jézus figyelmeztet, hogy vigyázzunk, nehogy a kicsinyek közül egyet is megbotránkoztassunk. Figyelmeztetését komoly példákkal mutatta be, amit a hallgatói világosan megértettek. A rómaiak olykor malomkövet akasztottak az elítéltek nyakába, és úgy dobták őket a folyóba, hogy ne legyen visszatérés. Megdöbbentő kép lehetett ez, de ezzel az Úr Jézus az övéit figyelmezteti és óvja, hogy jól gondolják meg, mit tesznek, merre mennek, mit néznek, mit mondanak, hogyan élnek, mert ezeknek súlyos következményei lehetnek. A botránkoztató ember saját magát is kárhozatra juttatja, de másoknak is gyötrelmet okoz. Jobb, ha a botránkoztatás csíráival már akkor leszámolunk az életünkben, amikor azok még nem erősödtek meg.
Ismersz-e olyanokat a környezetedben, akik benned botránkoztak meg? Siess, térj meg, amíg nem késő, nehogy a kárhozat legyen az osztályrészed!
Veress Ernő
Ezékiás király könyörgése
Igehely: Ézs 38:1–8; Kulcsige: Ézs 38:2 „Ezékiás erre arcát a fal felé fordítva imádkozott az Úrhoz.”
Ezékiás 39 éves lehetett, amikor országát és testi egészségét támadás érte. Asszíria, a terjeszkedő nagyhatalom, félelmetes, de látható ellenség volt, a saját testét utolérő betegség okozója pedig halálos, és valószínűleg láthatatlan. Isten a próféta által figyelmeztette őt a közelgő halálra. Ilyen körülmények között érthető az elkeseredettsége, viszont példás az, ahogyan Istenhez kiált szorultságában.
Az imádság ma is a legjobb eszköz arra, hogy kéréseinket Isten elé tárjuk. Mi az Úr Jézus nevében kérünk, és ha betegek vagyunk, nem a saját érdemünkre, hanem a Jézus érdemére hivatkozunk. De hogy mennyit élünk ezen a földön, azt Isten dönti el. Vannak olyanok, akik szeretnék, ha életük meghosszabbodna, ám olyanok is vannak, akik megrövidítenék, ha tehetnék.
Te hogyan látod az életed hosszát? A mostani állapotodban kész vagy megállni Isten előtt, ha „elkérik a lelkedet”? A betegek legnagyobb része még élni szeretne. De mit gondolsz, a gyógyulás után is olyan az Istenkeresés mértéke, mint a betegség ideje alatt?
Veress Ernő
