Igehely: Mk 9:38-41; Kulcsige: Mk 9:40 „mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.”
Olyan furcsa az, hogy amikor Jézus a haláláról és a gyermekek befogadásáról beszél, a tanítványok gondolatai másfele járnak. Mintha nem egy hullámhosszon lennének. Az alázat és a szenvedés útja helyett az elsőség és a nagyság útja; a kicsinyek befogadása helyett inkább a másoktól való elzárkózás foglalkoztatja őket. Miért? Azért, mert lélekben nem tudtak még azonosulni Jézus tanításaival. Még nem tartanak ott, hogy mindezt igazán megértsék, és a gyakorlatba ültessék. Velünk is sok esetben megesik ez. Meghallgatjuk a tanítást, de amikor hozzászólunk a témához, kiderül, hogy gondolatban annyira távol vagyunk, és egyáltalán nem értettük meg a leckét!
Jézus – „aki nincs ellenünk, mellettünk van” – kijelentésével választ adott egy olyan tanítványi kérdésre, ami napjainkban is irányt mutat azoknak, akik helyhez vagy felekezethez kötik az Isten munkáját. Pál apostol képes volt örülni annak, hogy mások az evangéliumot hirdetik (Fil 1:18).
Te tudsz-e örülni és hálát adni azért, hogy mások eredményesebben végzik a lelki munkát, mint ahogyan te végezed?
Veress Ernő
Imádság egyéni nyomorúságban
Igehely: Zsolt 102:1–12,24–29; Kulcsige: Zsolt 102:3 „Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem!”
Ez a zsoltár egy nyomorult, szegény, megvetett ember imádsága. Ha valaki így közeledik az Úrhoz, és szívében bizalom van, akkor számíthat a szabadításra. Figyeljük meg, hogy az igében az imádkozó ember hogyan látja magát: „szorult helyzetben vagyok” (3.v.), „izzanak a csontjaim” (4.v.), „húsom a csontomra száradt” (5.v.), „álmatlan vagyok és magányos” (8.v.). Ha valaki ilyen helyzetben van, és mindezt elmondja Istennek, akkor az őszintén tud imádkozni. Isten pedig pontosan azt várja, hogy önmagunkat úgy hozzuk elé, ahogy vagyunk.
Mindig akkor van baj, amikor valaki a saját állapotát jobbnak látja, mint amilyen az valójában. Nem olyan régen találkoztam valakivel, akinek az ábrázata meggyötört volt, de amikor rákérdeztem, hogy érzi magát, ezt válaszolta: „Jobban, mint ahogy megérdemlem.” Úgy gondolom, azért mondta ezt, mert nem akart panaszkodni, de lerítt róla, hogy fájdalmai voltak.
Ha az Úr előtt állunk, merjük elmondani neki azt, hogy milyen fájdalmaink és kísértéseink vannak! Higgyük el, hogy tőle jön a szabadulás!
Veress Ernő
