2021. május 7., péntek

DÉLELŐTT | 
Közeledés egymáshoz

Igehely: Mal 3:22-24; Kulcsige: Mal 3:24 „Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.”

Isten ígéretéről van szó az igében, amely a családtagok viszonyának rendezéséről szól. A bűn miatt nem egy esetben nagy szakadék tátong gyermek és szülő között. Istennek viszont van hatalma az elromlott kapcsolatokat helyrehozni. A kapcsolatok rendezésében fontos szerepe van a törvénynek, amit az Úr Mózesen keresztül adott, és a próféciáknak. Az Illés név Keresztelő János szolgálatára vonatkozik, benne látta Jézus Malakiás próféciáját beteljesedni. Keresztelő János viszont Jézus Krisztusban látta a próféciákat beteljesedni: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (Jn 1:29)

Az egymás felé fordult szív azt a harmóniát és békességet jelenti, amely az emberek között valósul meg Jézus Krisztus áldozata által. A jó kapcsolat a családtagok között nem csupán a családtagok életét teszi szebbé és jobbá, hanem egyben annak a bizonyítéka is, hogy Isten nagy családjához is tartozunk: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Mt 5:9).

Fekete Csaba

DÉLUTÁN | 

Csodálatos örökség a mennyben

Igehely: Ef 1:15–23; Kulcsige: Ef 1:18 „És világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között.”

Pál apostol azért imádkozott, hogy az Efézusban lévő hívők meglássák: „milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között” (Ef 1:18b). Milyen örökségre kell gondolni? A mennyországban mi lesz a legértékesebb a hívők számára? A Jelenések könyvében olvashatunk arany utcáról, üvegtengerről, gyöngykapuról, egy olyan létformáról, amikor semmilyen szomorúság nem lesz azok szívében, akik ott lesznek, mert „Isten letöröl a szemükről minden könnyet” (Jel 7:17). Mindezek mellett azonban a csodálatos örökség maga Isten lesz számunkra. Egyrészt meglátjuk Őt úgy, amint van: a maga valóságában, teljességében meg fogjuk ismerni Istent (1Jn 3:3). A mennyországban egy olyan közösség valósul meg a Megváltó és a megváltott lények között, amely soha nem fog megszűnni.

Isten munkáját, amit a múltban tett, vagy amit a jövőben fog tenni, csak azok tudják igazán értékelni, akiknek értelmét Isten a Lélek által megvilágosította. A megvilágosodott elme által lehet hitben járni, és engedelmeskedni Istennek. Az örökség bizonyossága kimondhatatlan örömöt eredményez a hívő ember életében (1Pt 1:8b-9).

Fekete Csaba

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.