Igehely: ApCsel 1:4-8; Kulcsige: ApCsel 1:8 „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.”
Aki a tanítványság mellett kitart, annak ezért keményen meg kell harcolnia. Legtöbbször ezzel a harcával egyedül marad. De nincs ez Isten jóváhagyása nélkül. A trónus előtt is egyedül kell majd megállnunk. És nem azonnal nyilvánvaló, hogy aki kisebbségben vagy egyedül áll ki az Igazság mellett, mégiscsak ő van „többségben”, mert mellette áll ki a menny.
A tanítványok Jézus ígéretének beteljesedésére vártak. Várni? Ki szeret? Kinek van arra ideje? Meg idege! Ma ugyebár fölgyorsult az idő! Ábrahámnak még száz év kellett, mire az Istentől megígért fia megszületett. Hol vagyunk már mi ettől? Mi hajszolt korunk türelmetlen gyermekei vagyunk. Sokat akarunk és nem közönségeset, aztán mégis minden kevésnek bizonyul. Mert nagy rohanásban elvesztettük a szent egyszerűségünket. Lejárt a halk szavú imák ideje. A sodrás, a tempó, a pörgés, a sokféle kegyes tevékenység, a bőséges kínálat diktál. És jaj annak, aki lemarad! A várakozáshoz viszont erő kell! Isten ígéretei teljesülésének várásához is. Sok-sok lelki erő, és sok türelem. De Istenre még várni is jó! Mert Ő mindig megérkezik.
Hegyi András
Léleknek és erőnek megmutatása
Igehely: 1Kor 2:1–5; Kulcsige: 1Kor 2:4 „Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével.”
Pál apostol nem szégyellte feltárni egy „lelki értékeikkel” versengő gyülekezet tagjai előtt a saját erőtlenségét. Nem valamiféle egészségtelen magamutogatásból, hanem azért jelent meg erőtlenül köztük, hogy a hitük ne emberi nagyságon, hanem Istennek erején nyugodjék. Egyébként pedig Isten a kevélyeknek mindig is ellenállt, csak az alázatosaknak nyújtotta kegyelmét. (Jak 4:6)
El kellene hinnünk, hogy Isten országának munkálása, annak módja csak az Ő akarata szerint lehetséges. Ennek természete, rendje, stílusa, végső kibontakozása olyan, amit nem mi határozunk meg, hanem Ő. Nekünk pedig példaképünk a mi Urunk Jézus Krisztus, aki épp azért lett emberré, hogy az ő természete legyen számunkra törvény és erőforrás.
Mert ma a Krisztus-hitének megtartó erejét vesztett Nyugat elsősorban morális válságának köszönheti összes többi baját. De a jövőre gondolva nem csupán a félelemnek kellene megszületni bennünk. Mert mi annak tudatában élünk, hogy Isten hatalma soha meg nem inog. Éppen itt kapunk alkalmat arra, hogy Őrá mutassunk. Istennél ugyanis biztonságban vagyunk, bármi is történjen velünk.
Hegyi András
