2021. május 14., péntek

DÉLELŐTT | 
Betekintés a mennyországba

Igehely: 2Kor 12:1-10; Kulcsige: 2Kor 12:4 „Elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket ember el nem mondhat.”

Merem állítani, hogy hallottunk különleges tehetségekkel, különleges képességekkel megáldott emberekről. Eljutott hozzánk is a hírük, hogy ilyen vagy olyan csodákat, gyógyításokat végeztek, ilyen vagy olyan elragadtatásban volt részük. Nem vitatom, nem is tagadom, hogy vannak istenfélő emberek, akik különös képességekkel, lelki ajándékokkal rendelkeznek, mert az Úr megáldotta őket. Viszont ez csak akkor igaz és valós, ha bizonyítani lehet a hitelességét. A lelki ajándék, a különös képesség lelki többletet is ad annak az egyénnek. Figyeljük csak meg, mit mond Pál apostol: „Ismerek egy embert a Krisztusban…, elragadtatott…, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania” (2Kor 12:2-4). Pál apostol is beszélhetne különleges kinyilatkoztatásokról, és az elragadtatásról a harmadik égbe. (A zsidó felfogás szerint a harmadik ég a menny.) De ő nem az élményeivel dicsekszik, hanem inkább az erőtlenségeivel, amit látni és megvizsgálni is lehet.

Kedves olvasóm: „Az Úrban dicsekedik az én lelkem.” Szívből kívánom, hogy így legyen!

Mucsi János

DÉLUTÁN | 

A legfőbb parancsolat

Igehely: Mk 12:28-34 ; Kulcsige: Mk 12:29-30 „Jézus így válaszolt: A legfőbb ez: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” és: «Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!»”

Jézus ragaszkodik Izráel hitvallásához, és megadja annak felülmúlhatatlan összefoglalását és ősi ragyogását: „Halljad Izráel, az ÚR, a mi Istenünk, egy ÚR...” (Mk 12:29) Viszont a felebaráti szeretet törvényét Jézus, mint új törvényt, rendeli közvetlen következő törvényként: „A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat” (Mk 17:31). Ez az új parancsolat megfelel Isten minden ember felé nyújtott cselekedetének, ami a Golgotán, Jézus Krisztus áldozatában testet öltött, és új reményt nyújtott. Isten népének ebből az új reménységéből, ebből az új, egyedülálló módon formát öltött szeretetéből kell új életét élnie.

A golgotai áldozat, és a szeretet parancsának megtartása mellett elhalványul a templomi áldozat fontossága. „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!” (1Sám 15:22) „Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az ÚR, mint az áldozatot.” (Péld 21:3)

Szeretet nélkül hiábavaló minden más áldozat, és minden más, jó cselekedetnek gondolt tevékenység. Ha ezt megértjük, és hozzáigazítjuk mindennapi életünket, akkor miénk az üdvösség bizonyossága, megvan a helyünk Isten országában.

Mucsi János

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.