2021. június 9., szerda

DÉLELŐTT | 
Olykor könnyhullatással teli a magvetés

Igehely: Zsolt 126:1-6; Kulcsige: Zsolt 126:5 „Akik könnyezve vetettek, ujjongva fognak majd aratni.”

Mindnyájan foglyok voltunk, akik most szabadok vagyunk. Jézus Krisztus vére által szabadságot kaptunk, amiben semmi érdemünk nincs. Valljuk be, hogy még most sem tudjuk igazán felfogni a szabadság igazi tényét! Szabadságot nyertünk kegyelem által. Az érdem egyedül Istené. Azok tudnak igazán örülni a zsoltár szavai szerint: „megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt a nyelvünkön”, akik átélték ezt a csodát (Zsolt 126:2). De, sajnos, nagyon sokan vannak, akik fogságban sínylődnek rokonaink, ismerőseink, embertársaink közül. Ehhez pedig nem viszonyulhatunk passzívan. Szívünk ügye kell legyen a szabadulásra vezető út bemutatása életünkkel, szavainkkal, egész lényünkkel. A magvetés mindannyiunk feladata, hiszen Isten erre hívott el bennünket.

Van, amikor könnyhullatással vetjük a magot, de szívünkben ott van a remény, hogy jó földbe talál, és elindul a növekedés, majd a fejlődés meg a termés Isten dicsőségére. Legyen számunkra ez egy életcél, az Úr segítsen ebben mindannyiunkat!

Rusu Sándor

DÉLUTÁN | 

„Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük”

Igehely: 1Kor 1:18–25; Kulcsige: 1Kor 1:23 „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság.”

A keresztyénségben a kereszt a legismertebb jelkép. Sajnos, az idők során eredeti jelentése annyira elhalványult, megkopott, sőt megbecstelenített lett, hogy vallásháborúk fegyverévé vált. Ma pedig ott díszlik templomok tornyán, imádkozók falain, sőt divatcikk, dísz és aranyékszer lett belőle. Mások azonban leértékelik, és muzeális tárgyat csinálnának belőle.

„A kereszthalál együtt járt mindennel, ami szégyenteljes és gyalázatos.” A zsidóknak a kereszt botránykő volt, a görögöknek pedig bolondság. Az ember képtelen saját bölcsességével Isten ismeretére eljutni, és végül mindenféle próbálkozása meghiúsul. Akkor tetszett Istennek, hogy a kereszt hirdetése által, vagyis olyan üzenet által, amely az emberek számára bolondságnak vagy botrányosnak tűnik, megtartsa mégis azokat, akik mernek hinni benne.

Mi kit hirdetünk, és számunkra mit jelent a kereszt?

Rusu Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.