2021. június 28., hétfő

DÉLELŐTT | 
A második keresztyén vértanú

Igehely: ApCsel 12:1-5; Kulcsige: ApCsel 12:1 „Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival.”

Az üldöztetés egyre intenzívebbé válik a jeruzsálemi egyház számára. Heródes kegyetlenkedésének folytán Jakab lett az első apostol, aki vértanúsággal fejezte be földi pályafutását. István után ő a második keresztyén vértanú. Az Ige nagyon röviden írja le a történteket. Nincs tárgyalva Jakab hozzáállása a helyzethez, nincs részletesen elmagyarázva, hogyan került Jakab Heródes kezébe és Jakab utolsó szavai sem ismertek. Habár a Bibliából és más történelmi forrásokból olvashatunk hithős mártírokról és azok tetteiről, legtöbb vértanú úgy halt meg, hogy az életükről szinte semmit nem lehet tudni.

Nekünk nem az elismerést kell hajhásznunk, hanem a hűséget. Nem az kell legyen a célunk, hogy mások lássák a tetteinket vagy elismerjék buzgóságunkat, hanem hogy mindhalálig kitartsunk az Úr mellett. A te életedben ki ül a trónon, ki van a középpontban? Habár Jakab apostol volt, az Úr mégis úgy látta jónak, hogy ne kerüljön be a Bibliába az ő halálának részletes körülménye. Végső soron nem neki kell középpontban lennie, hanem az Úrnak.

Pap Lénárd Ottó

DÉLUTÁN | 

A halottak reménységéért vádolták

Igehely: ApCsel 23:1–11; Kulcsige: ApCsel 23:6 „Mivel pedig Pál tudta, hogy egyik részük a szadduceusok, másik részük pedig a farizeusok közül való, így kiáltott a nagytanács előtt: Testvéreim, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia, a halottak feltámadásába vetett reménységem miatt vádolnak engem.”

A becslések szerint több mint ötvenmillió keresztyén halt meg a hitéért a sötét korokban. A számítások szerint egymillió keresztyén halt meg a hitéért, amikor a kommunisták hatalmukba kerítették Kínát. Megszámlálhatatlan mártír halt meg Afrikában a forradalmak és a polgárháborúk folyamán. Ezek között található sok olyan, akiket hamis vád alapján gyilkoltak meg, de a legtöbb mártírt azért ítélték halálra, mert nem voltak hajlandóak megtagadni Urukat és a hitüket. A kijelölt igében látható, hogy Pál apostolt is a halottak reménységéért vádolták. A világ, mivel nem Istent, hanem Sátánt szolgálja, gyűlöli az istenkövetőket, mégpedig azért, mert ők, ahogyan az Úr Jézus is mondta, nem e világból valók.

A hit nemes harcát minden egyes nap meg kell harcolni, de ha eljön életedben az a pillanat, amikor a hitedért üldözni fognak és a vádak, amikkel elítélnek igazak, kész leszel megmaradni Krisztus mellett? Nem az a fontos, hogy a világnak felelj meg, hanem az, hogy kitarts a hit mellett akkor is, amikor épp ez a vád alapja.

Pap Lénárd

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?