Igehely: 2Sám 19:1-9a; Kulcsige: 2Sám 19:1 „A király megrendült, és sírva ment föl a kapu fölötti helyiségbe. Miközben ment, ezt mondogatta: Fiam, Absolon! Fiam, fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, fiam, fiam, Absolon!”
A mai történet komoly önvizsgálatra szólít fel minket. Dávid eljutott egy olyan ponthoz az életében, amikor fia, Absolon a trónját akarta elfoglalni jogtalanul, sőt az édesapja életére is tört. Olyat követelt magának, ami nem járt neki, nagy kárt okozva ezzel a családban, az országban, mivel így háború tört ki. Szomorú eset, amikor a családon belül viszály, harag és gyűlölet van, ez mindig csak kárt és veszteséget eredményez. Ennek ellenére Dávid ezt mondja hadvezéreinek: „Az én kedvemért bánjatok kíméletesen azzal a fiúval, Absolonnal!” (2Sám 18:5)
Nem engedte, hogy az igazságérzete, vagy a harag, a bosszúvágy beárnyékolja érzéseit fiával szemben. Bármit tett is a fia, az iránta való szeretet nem aludt ki a szívéből, pedig lett volna, mit felrójon a szerető édesapa a fiának. Vigyázzunk, hogy valakinek a cselekedetei, a múltja ne keményítse meg a szívünket!
Megtettem-e mindent, amit megtehettem gyermekemért, hogy az apai szeretetet megtapasztalja? Tudok-e szerető szülő lenni? Nem csak olyan, aki az igazságot látja, hanem aki mindenekelőtt szeretni tud?
Rajna Ottó
Miért nem kedves Istennek népe áldozása?
Igehely: Jer 6:16–21; Kulcsige: Jer 6:20 „Minek nekem a tömjén, mely Sábából érkezik, és a messze földről való jó illatú nád? Égőáldozataitok nem kedvesek, véresáldozataitok nem tetszenek nekem.”
Isten népe az Ószövetségben oda jutott, hogy az istentisztelet csak üres formaság lett, semmi lényegest nem tartalmazott már az ember számára: kimaradt belőle az igazi bensőséges kapcsolat Isten és ember között. Nem is volt hajlandó a nép az Úr utasításaira hallgatni, a régi jó utat nem akarták követni, a kürt szavára nem akartak figyelni. Szívüket a gőg, az elbizakodottság töltötte meg. Szomorú állapot. Milyen fájdalmat okozhattak Istennek ezzel a magatartással! Pedig ez adott volna a szívüknek nyugalmat, amire minden ember vágyik.
Ez ma sincs másképp, igazi békét nem talál az ember máshol, csakis az Úrnál. Keresheti az ember bárhol, próbálhatja pótolni bármivel, de az igazi békességet nem találja meg, csak Istennél. Viszont igaz az is, hogy aki ma sem hajlandó figyelni az Úr beszédére, és aki megveti az Úr tanítását, figyelmeztetését, szintén nyomorult sorsa jut.
Hallgassunk a figyelmeztetésre, és éljünk úgy, hogy életünk kedves legyen, kapcsolatunk Istenünkkel ne legyen puszta formaság!
Rajna Ottó
