Igehely: Ézs 40:27-31; Kulcsige: Ézs 40:31 „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”
A fogságba hurcolt nép közül egyesek talán úgy vélekedhettek, hogy „elrejtetett az én utam az Úrtól és ügyemmel nem gondol Istenem?!”, mert nem akkor érkezett a szabadítás, amikor ők szerették volna. Isten azonban biztosítja népét arról, hogy sem erejének, sem bölcsességének nincs megfelelő vetélytársa az univerzumban. (27–28v.) Ezért népe nem a fizikai világból nyer kifogyhatatlan erőt, hanem a fizikai világot meghaladó Istentől. Akik a teremtettségben keresik az erőt (mint a fiatalság), elkerülhetetlenül el fognak bukni, de az Úrban bízók erőnek és kitartásnak kifogyhatatlan tartalékait fogják tapasztalni. Vég nélküli erő van fenntartva azok számára, akik Istenben bíznak. Emberi erőforrásaink kiaknázhatóak és kimeríthetőek. Ellenben Isten végtelen és a Benne bízók épp annyi erőt kapnak, amennyire szükség van a következő lépések megtevéséhez. Isten kifogyhatatlan energiával támogat a kitartásban. Tőle származik az erő, amely szükséges a kitartáshoz, ezért nem csak az erőt, hanem magát a kitartást is Istentől nyerjük.
Miben való járásra/futásra használod a hited alapján nyert új erőt?
Pap Benjámin Roland
Apa és fia találkozása hosszú évek után
Igehely: 1Móz 46:28–34; Kulcsige: 1Móz 46:29 „József befogatott a kocsijába, és Gósenbe ment apja, Izráel elé. Amikor meglátta, a nyakába borult, és sokáig sírt a nyakába borulva.”
Jákob és József, apa és fia, elszakadása és újra találkozása szívszorító történet elejétől a végéig. Az idős családfő évek gyásza után megtudja, hogy szeretett, de elvesztett fia él, s most van lehetősége újra látni őt. Sőt találkozni vele, a szemébe nézni, megölelni. Mi több, találkozhat unokáival is. S most eljött a pillanat, amikor mindez megtörténhet. Gondoljunk bele, milyen érzések kavaroghattak ennek az embernek és fiának a belsőjében.
Sokunk családját megtépázta az élet. Hazugságok, irigység, viszályok és a bűn sok szülőt szakított el a gyermekétől, gyermeket a szülőtől, testvért a testvértől. Sok lázadó gyerek ajkáról hallatszott szülei felé a „halottak vagytok számomra.” Viszont Isten írja a legdrámaibb, de igaz történeteket arról, hogy a szétzilált családok hogyan egyesülnek újra. Arról, hogy szülők térnek vissza gyermekeikhez, testvérek borulnak újra egymás nyakába és tékozló fiúk térnek haza. Ezért sose mondjunk le egymásról, s ne adjuk fel az Isten hatalmába vetett reményt!
Zsemlye Alfréd
