Igehely: Jak 1:12-18; Kulcsige: Jak 1:12 „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.”
Jakab apostol világos alapot fektet le azon esetekre, amikor a keresztyén emberek kísértéseken mennek át. Isten nem vádolható azzal, hogy embereket kísértene, hogy vétkezzenek. Ellenkezőleg, az Ő szent természetében nincs kapacitás a bűnre, ezért Ő sem kísért senkit. De megpróbálja a szolgáit, mint Ábrahámot. (1Móz 22) A kísértés az ember saját bűnös természetéből fakad. Jakab ezt a halászat egy metaforájával mutatja be. A kívánságaink vonzanak és tőrbe csalnak, hogy egy halálos horoggal örökre megfogjanak. Majd ezt a „születés” képével folytatja, mint kívánság, ami megerősödik és felnő, aztán megszüli a „fiát”, a bűnt, ami újból megerősödik és felnő és megszüli az „unokáját”, a halált. Azonban a változhatatlan Istentől csak jó származik, akinek akarata annyira jó, hogy újjászüli az embereket az igazságnak Igéje által. De nem az a végső igazság, hogy belőlünk származik a rossz és ennek lehetetlen ellenállni. Van lehetőség a kísértésben kitartani, a kívánságokat csírájában elfojtani az Istentől származó erővel. Aki a kísértésekben végig kitart, Istentől fogja elnyerni az élet koronáját. Ma milyen kísértéseknek kell ellenállnod? Vizsgáld meg szíved, mert onnan származik a kívánság!
Pap Benjámin Roland
Lelki gyakorlatokra szükség van
Igehely: ApCsel 2:42; Kulcsige: ApCsel 2:42 „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”
A hívő élet több, mint pusztán a lelki gyakorlatok végzése. De ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy a lelki gyakorlatok nem fontosak. Pont úgy, ahogyan az egészséges életmód is több mint a testmozgás, mégis az egészség megtartásához elengedhetetlen a rendszeres fizikai aktivitás. Így hívő életünk fontos részét képezik lelki gyakorlataink, amelyek akkor nyerik el igazi értéküket, amikor a Szentlélekkel betelve őszinte szívből végezzük őket.
Ám lelki gyakorlataink nem csupán magánéletünkre korlátozódnak. Fontos részét képezik közösségi életünknek is. Ezt látjuk hangsúlyosan a 42. versben, hogy a gyülekezet tagjai megtelve Szentlélekkel, „kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” S ez a minta nem csupán opció. Ezek a gyakorlatok ma is alapvetőek gyülekezeteinkben, amelyekben mindannyiunknak teljes életünkkel és Isten előtti őszinteséggel részt kell vennünk. Elengedhetetlen, hogy „közösen gyakoroljuk a hitünket.”
Zsemlye Alfréd
