2021. június 14., hétfő

DÉLELŐTT | 
Kitartás a nemes dolgok mellett

Igehely: Ézs 32:1-8; Kulcsige: Ézs 32:8 „De a nemes lelkű nemesen gondolkozik, és kitart a nemes dolgok mellett.”

Egy olyan korrupt világban, amilyen a mienk, egyszerűen lehetetlennek tartjuk, hogy a „király” (kormány) igazságosan uralkodjon és a „fejedelmek” (államfők) becsületesen. Álomvilágnak vagy mesébe illőnek tartjuk az ilyen elképzeléseket, amiben legfőképpen a gyerekek hihetnek. Azonban Ézsaiás nem valótlan jövőről beszél, hanem előre látja a Messiás diadalát és népének igazságos uralkodását. Nem képzelet szüleménye a nemes élet, ami sosem fog valósággá válni, hanem a Krisztusban hívő szentek hétköznapi győzelmes életéről van szó, akik vad természetük ellenére Krisztusba való oltásuk által nemessé váltak, hogy aztán képesek legyenek a nemes feladatokra, melyeket Isten előre elkészít számukra. Ez nem csupán órákig, percekig tartó fellángolás a nemes dolgokra, hiszen arra képesek a „bolondok” is. Megtervezett és előre beprogramozott nemes dolgokról van szó, ami ahhoz való hűséges megmaradást feltételez, hiszen hiábavaló a terv, ha nincs ki kövesse. Tervezés nélkül viszont nincs megmaradás a nemesben. Milyen nemes tervet készítettél tehát mára?

Pap Benjámin Roland

DÉLUTÁN | 

Közösség az Úrral és egymással

Igehely: 1Jn 1:1–4; Kulcsige: 1Jn 1:3 „Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.”

A bűneset egyik legnagyobb vesztesége talán a közösség elvesztése. A közösségé, ami után az ember lénye legjobban vágyik. Megromlott a kapcsolat Isten és ember, ember és ember között. Az ember magára maradt, mert a minőségi közösségek kiteljesedését megrontotta a bűn. Képtelenné vált magától keresni és szeretni az Istent, és képtelenné vált önzetlenül és tisztán szeretni a felebarátját, mint magát.

De Isten Fiában gondoskodott arról, hogy helyreállítsa a kapcsolatokat, hogy közösségünk legyen az Úrral és egymással, amint neve is tanúsítja: „Velünk az Isten.” Róla tanúskodik János is: „amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük (…) és bizonyságot teszünk róla.” Majd hozzáteszi: „hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal, (…) hogy örömünk teljes legyen.” Mert az örömünk csak így lehet teljes: igazi közösségben az Úrral és egymással.

Zsemlye Alfréd

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; 2Pt 1:3–8 Kulcsige: 2Pt 1:6 „Az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet.”

Emlékszem, körülbelül 10 éves lehettem, amikor édesapám elvitt Erőss Zsolt előadására. Azelőtt is hallottam a magas hegyekről, a Himalájáról, hogy milyen nehéz azokba a magasságokba feljutni. De amikor az ő beszámolóját hallgattam, láttam a képeket és a videókat, amelyeket készített, akkor jobban megértettem, hogy mivel is jár egy ilyen expedíció. Hiszen találkoztam valakivel, akinek már sikerült eljutni a Föld legmagasabb pontjára. Hasonló dolog történik, amikor Istennel találkozunk. Mi nem tudjuk, hogy mit jelent igazán Istennek tetszően élni.