2021. június 14., hétfő

DÉLELŐTT | 
Kitartás a nemes dolgok mellett

Igehely: Ézs 32:1-8; Kulcsige: Ézs 32:8 „De a nemes lelkű nemesen gondolkozik, és kitart a nemes dolgok mellett.”

Egy olyan korrupt világban, amilyen a mienk, egyszerűen lehetetlennek tartjuk, hogy a „király” (kormány) igazságosan uralkodjon és a „fejedelmek” (államfők) becsületesen. Álomvilágnak vagy mesébe illőnek tartjuk az ilyen elképzeléseket, amiben legfőképpen a gyerekek hihetnek. Azonban Ézsaiás nem valótlan jövőről beszél, hanem előre látja a Messiás diadalát és népének igazságos uralkodását. Nem képzelet szüleménye a nemes élet, ami sosem fog valósággá válni, hanem a Krisztusban hívő szentek hétköznapi győzelmes életéről van szó, akik vad természetük ellenére Krisztusba való oltásuk által nemessé váltak, hogy aztán képesek legyenek a nemes feladatokra, melyeket Isten előre elkészít számukra. Ez nem csupán órákig, percekig tartó fellángolás a nemes dolgokra, hiszen arra képesek a „bolondok” is. Megtervezett és előre beprogramozott nemes dolgokról van szó, ami ahhoz való hűséges megmaradást feltételez, hiszen hiábavaló a terv, ha nincs ki kövesse. Tervezés nélkül viszont nincs megmaradás a nemesben. Milyen nemes tervet készítettél tehát mára?

Pap Benjámin Roland

DÉLUTÁN | 

Közösség az Úrral és egymással

Igehely: 1Jn 1:1–4; Kulcsige: 1Jn 1:3 „Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.”

A bűneset egyik legnagyobb vesztesége talán a közösség elvesztése. A közösségé, ami után az ember lénye legjobban vágyik. Megromlott a kapcsolat Isten és ember, ember és ember között. Az ember magára maradt, mert a minőségi közösségek kiteljesedését megrontotta a bűn. Képtelenné vált magától keresni és szeretni az Istent, és képtelenné vált önzetlenül és tisztán szeretni a felebarátját, mint magát.

De Isten Fiában gondoskodott arról, hogy helyreállítsa a kapcsolatokat, hogy közösségünk legyen az Úrral és egymással, amint neve is tanúsítja: „Velünk az Isten.” Róla tanúskodik János is: „amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük (…) és bizonyságot teszünk róla.” Majd hozzáteszi: „hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal, (…) hogy örömünk teljes legyen.” Mert az örömünk csak így lehet teljes: igazi közösségben az Úrral és egymással.

Zsemlye Alfréd

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.