Igehely: Róm 1:18-23; Kulcsige: Róm 1:20 „Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük.”
Megtérésem előtt azt gondoltam, hogy nincs Isten. Ha létezne, akkor nyilvánvalóvá tenné számomra is a létét. Lehet, hogy nem idegen tőled sem ez a gondolat, voltál hasonló helyzetben, vagy éppen most küzdesz ezzel. Isten létezik! Bár emberi receptorainkkal csak a hatalmas műveit tudjuk felfogni. Ne a korlátozott érzékszerveidnek higgy!
A világteremtéstől kezdve Isten megismerhető az értelmes elme számára. Örökkévaló hatalma meglátszik a pici kavicstól a leghatalmasabb szikláig, a véglényektől a többtonnás cethalig. Isten létezését hirdeti, nagyságát dicsőíti a természet puszta léte. Jób, miután beszélt a Teremtővel, megértette a természet csodálatosságát, így szólt: „Az én füleimnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged. Ezért hibáztatom magam, és bánkódom a porban és hamuban!” (Jób 42:5-6) Meglátta a hatalmas Istent.
A felfuvalkodott emberi bölcsesség önmagát helyezi a világ tetejére, pedig az igazi bölcsesség Isten félelmével kezdődik. Keserű valóságként érzékelhető, hogy a sorrend felcserélődött: a teremtett a Teremtő előtt. Nem tudom, nálad hogy van ez, vizsgáld meg magad! Ne csak néz, láss is, ne csak gondolkodj, érts is!
Molnár Ottó
Egy nap, amit csak az Úr ismer
Igehely: Zak 14:1–9; Kulcsige: Zak 14:4 „Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad; kelet-nyugati irányban egy igen nagy völgy támad, mert a hegy egyik fele északra, a másik fele délre mozdul el.”
A történelem folyamán többen is törekedtek arra, hogy pontosan tudják az évet, hónapot, napot, amiről „a nagy napként” hallunk vagy olvasunk. De azt a napot csak az Úr tudja. Kár időt és energiát fordítani ama nap pontos meghatározására, hiszen maga Jézus Krisztus is ezt mondja erről: „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül” (Mt 24:36); „Monda pedig nekik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett” (ApCsel 1:7).
Nekünk nem kell, sőt nem is szabad számításokat végeznünk, nehogy csalódjunk, ahogy ez már annyiszor megtörtént. Néhány, ember által megadott dátum: Russell 1914-re jövendölte, majd 1915-re, Rutherford új dátumokat adott meg: 1918, majd 1925, végül 1942. „1966-tól újabb kampány készítette elő 1975-öt, de az armageddoni csata és a paradicsom megint nem jött el.”
Nem a dátum a legfontosabb nekünk, hívőknek, hanem a hűség Istenünk felé, a kitartás a munkában. A dátummal nem oldunk meg semmit, ha mindezeknek a híjával találtatunk. „Nem tudom, mikor lesz, talán éppen ma!”
Molnár Ottó
