2021. július 23., péntek

DÉLELŐTT | 
Jézus a vihar fölött áll

Igehely: Mt 8:23-27; Kulcsige: Mt 8:26 „De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült.”

Visszaemlékszem, az iskolai évek alatt azok voltak a legkellemetlenebb pillanatok, amikor egy-egy óra elején a tanár, anélkül, hogy előre szólt volna, arra kért bennünket, hogy hamar vegyünk elő egy lapot, és írjuk le, hogy mit tudunk a felhagyott leckéből.

Az a tizenkét egyszerű ember, akiket Jézus kiválasztott, nem is tudta, hogy ők a világmindenség legnagyobb tanítójának a tanítványai. Csodálatos lehetett Jézus társaságában lenni, hallgatni Őt, és látni azokat a csodákat, amiket tett. De Jézus tudta, hogy hamarosan el kell hagynia a kis csapatot, és az elkezdett munkát majd nekik kell folytatniuk. Ezért néha levizsgáztatta őket. Anélkül, hogy szólt volna nekik, hogy most vizsga következik. Ezzel a viharral is az volt a célja Jézusnak, hogy lemérje tanítványai hitét. Elég rosszul sikerült a megmérettetés, de Jézus nem mondott le róluk, tovább folytatta a felkészítést.

A viharok, a próbák megmutatják, felszínre hozzák, hogy mi van a szívedben. Talán épp egy nehéz helyzetben vagy, de ne feledd, Jézus ura a viharnak, csak most épp különösen foglalkozik veled, fel akar készíteni nagyobb feladatokra! Adja az Úr, hogy jól vizsgázz ezen a napon!

Kocsis Barna

DÉLUTÁN | 

Áldás a kegyelem Istenétől

Igehely: 1Pt 5:10–11; Kulcsige: 1Pt 5:10-11 „A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”

Tegnap délután a békesség Istenéről olvastunk, ma a kegyelem Istenéről beszél igeszakaszunk. Kegyelem és békesség. Ez a két fogalom szorosan összekapcsolódik. A kegyelem Isten megbocsátó, megszabadító és megtartó szeretete irántunk, amit bebizonyított Jézus Krisztusban, a golgotai kereszten. A békesség pedig az a csodálatos áldás, ami betölti az ember életét, hogyha befogadja Krisztust.

,,… Aki az örök dicsőségre hívott el minket a Krisztus Jézusban.” Ez azt jelenti, hogy Isten a kezdeményező. Úgy kezdődött az én hitre jutásom, hogy Ő már előbb szeretett, és megkönyörült rajtam. Mielőtt én választhattam volna, Ő már választott, döntött mellettem a Golgotán. Ott történt a mi kiválasztásunk, ott történt felőlünk a rendelkezés a javunkra.

Istennek ez a kiválasztó kegyelme mindenki számára érvényes, aki kész azt elfogadni. És aki elfogadja az Ő hívását, azt soha nem hagyja magára. Nem mondja, hogy nem lesz szenvedés, harc, de azt megígérte, hogy a nehéz próbák idején kézen fog, ölébe vesz. Erőssé, szilárddá és állhatatossá csakis az Ő jenlétében válik az ember.

Engedtél-e már a hívásnak? Ott vagy-e az elhívottak között?

Kocsis Barna

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.