2021. január 4., hétfő

DÉLELŐTT | 
Mire vagyok méltó?

Igehely: Mk 1:6-7; Kulcsige: Mk 1:7 „Ezt hirdette: Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam.”

 Valójában mire vagyunk méltók, mit érdemlünk? Bár a teremtés koronája az ember, de lázadása és bűnössége miatt ítéletre és kárhozatra méltó, semmi másra. Nem érdemeljük meg Isten szeretetét, kegyelmét, ajándékait, de még a lehetőséget sem, hogy szolgálhatunk a világ Teremtőjének. János óriási megtiszteltetésként élte meg azt, hogy utat készíthet Jézusnak, és bemerítheti Őt.

Isten azt szeretné, ha a szolgálat szépségén és nehézségein túl meglátnád azt, hogy kinek végzed azt, amiben fáradozol. Ha a legnagyobb próféta méltatlan volt Jézus fűzőjének a kioldására, akkor mekkora méltóság az, hogy Jézus egyáltalán valamit ránk bíz!

Nem érdemeljük meg a Jézussal való kapcsolatot, Ő mégis bennünk él Lelke által. Óriási megtiszteltetés az, ha Isten kis dolgokkal bíz meg, mennyivel inkább az, ha az emberi életek mentésébe von be bennünket! Ha az megtiszteltetés, hogy mi szolgálhatjuk Jézust, akkor mekkora megtiszteltetés az, hogy Ő szolgál minket?!

Milyen hozzáállást, lelkületet gerjeszt benned az Isten iránti szolgálat lehetősége?

Dóczi Tibor

DÉLUTÁN | 

Szeressük egymást

Igehely: 2Jn 1–6; Kulcsige: 2Jn 5 „Nem úgy kérlek téged, Úrnőm, mintha új parancsolatot írnék neked, sőt azt írom, ami kezdettől fogva a miénk volt: hogy szeressük egymást.”

Mindannyian harctéren vagyunk, és csatákat vívunk. Különböző nehézségekkel, gyengeséggel, megpróbáltatásokkal, kísértésekkel harcolunk. Van, mikor győzünk, máskor vereséget szenvedünk. Időnként közelebb vagyunk Istenhez, máskor pedig eltávolodunk Tőle. Minden változó bennünk és körülöttünk, de egy cél felé haladunk. Isten arra hívott el minket, hogy egymás javára és segítségére legyünk. A Sátánnak az a célja, hogy a testvérek közötti jó kapcsolat ki se alakuljon. Ha van jó kapcsolat, azt szétszakítsa, s ha nem teheti, akkor legalább meggyengítse. Az őszinte és szilárd szeretet óriási segítség és erőforrás a menny felé haladó bajtársak számára.

Az Atya a szeretetét mindenekelőtt Fián, Jézuson keresztül mutatta be. Ugyanakkor tanítványait választotta a szeretet csatornáiul ebben a világban. Ahhoz, hogy szeretni tudjunk másokat, nekünk kell előbb megtelnünk Isten szeretetével. Engedd, hogy Isten szeretete átitasson! Engedd, hogy átáradjon rajtad Isten erőt adó szeretete, hogy gyógyulások, helyreállások, újrakezdések és győzelmek szülessenek!

Dóczi Tibor

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 19:9–19 Kulcsige: 1Sám 19:18 „Dávid tehát futva elmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak.”

Dávid Saul király elől menekült, de ezenkívül más kihívásokkal is szembe kellett néznie. A sok veszély közepette Istenhez fordult védelemért és útmutatásért. De nem itt kezdte az Istenhez fordulást – bár soha nem késő elkezdeni. Dávid már ifjú pásztorként megtanult Istenhez kiáltani. Amikor igazán nagy veszélyben volt, emberileg talán megoldhatatlan helyzetben – még ha aggodalommal és kérdésekkel telve is –, de töretlen bizalommal fordult Istenhez.