2021. január 29., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten országa megismerhető

Igehely: Mk 4:30-34; Kulcsige: Mk 4:30 „Majd így folytatta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk?”

Ezen a héten szinte minden reggel a mezőgazdaságból vett példából tanulunk. Ez a példázat is a vetéssel kapcsolatos. Míg az elsőnél a hangsúly a talaj minőségén van, a másodiknál a vetés növekedésének titkát láttuk (magától terem), mai példázatunkban a végeredményen van a hangsúly.

Jézus mintha keresné, hogy mivel is szemléltesse Isten országát: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön.” Lehet, hogy a világ látványos, nagy dolgokat kíván, de a kicsi dolgok is igen fontosak! Egy pohár hideg víz, egy beteglátogatás, egy idegen szeretetteljes befogadása – talán mindezek jelentéktelen dolgoknak tűnnek. De mint a mustármag, úgy ez is nagy fává lesz. A legnagyobb események is kicsiny kezdettel indultak. A leghíresebb festmény is egy apró ecsetvonással kezdődött.

Ezzel a példázattal Jézus azt üzeni nekünk, hogy senki se csüggedjen el, amiért nem történnek látványos dolgok az életében. Légy kicsi, alázatban szolgálj mások felé, tanúskodj Megváltódról ott, ahová Isten állított, és idővel meglátod, Isten országa növekszik.

Nagy István

DÉLUTÁN | 

A gyülekezet Isten dicsőségét szolgálja

Igehely: 1Kor 10:31–33; Kulcsige: 1Kor 10:31 „Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!”

A gyülekezet a tagok közössége. Az egyén Istent dicsőítő élete a gyülekezet küldetésének betöltését munkálja. Amilyenek a tagok, olyan a gyülekezet. E fárasztó hét végén, szombat este, ha visszagondolsz az elmúlt napok eseményeire, tetteidre, és az ige mérlegén megméred ezeket – „Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” – milyen benyomást hagytál magad után? Isten dicsőségét szolgáltad?

1808-ban, egy évvel a szerző halála előtt, Franz Joseph Haydn a Teremtés című fenséges oratóriumát adták elő Bécsben. Maga a zeneszerző is elment az alkalomra. Mivel idős volt és gyenge, tolókocsin vitték a nagy hangversenyterembe. Jelenléte felvillanyozta a hallgatóságot. Amikor a zenekar és az énekkar teljes erővel zengte: „És lőn világosság!”, hatalmas tapsviharban tört ki a közönség. Az idős zenész meghatódottan próbált lábra állni, és reszkető karjával fölfelé mutatva, felkiáltott: „Nem, nem, nem tőlem, hanem fölülről, az égből jön mindez!” Jóllehet az idős zenész kimerülten esett hátra székében, és ki kellett vinni a teremből, mégis drámai és felejthetetlen benyomást hagyott maga után.

Nagy István

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.