Igehely: Mk 3:20-21; Kulcsige: Mk 3:21 „Amikor ezt meghallották a rokonai, odamentek, hogy megfogják őt, mivel azt mondták: megzavarodott.”
Sokszor meg kell élnünk azt a valóságot, hogy még a családunk sem ért egyet az Istenkövetésünkkel. Nem csoda. Ha Jézus Krisztust a saját testvérei nem értették meg, mennyivel inkább kell nekünk ugyanezt átélnünk! A családja úgy gondolta, hogy Jézus magán kívül van, és jó szándékból elmentek, hogy hazavigyék.
Kapernaumban Jézust olyan sokan veszik kürül, hogy képtelenek enni is. Sokszor a hívő lelki szolgálata fizikai elgyengüléssel, étlenséggel, terhekkel jár, amik kihatással lehetnek az életünkre. Lehet, éppenséggel most is kimerült és fáradt vagy. Megéri mindezt? – kérded. Viszont valamiben minden ember kimeríti testét és szellemét. A világ nem nyilvánítja zavarodottnak azt, aki nem is a megélhetés miatt, hanem csak a hobbija miatt jut kimerülésre. Viszont milyen hamar megpecsétli azt, aki a Krisztus iránti szeretetből elhagyja otthonát, rengeteget utazik vagy sokat fárad azért, hogy egy lelket is Istenhez vezessen.
Ilyen módon inkább legyek „magamon kívül” a világ szemében, de Isten akaratát cselekedjem, minthogy zavarodottnak gondoljon úgy Isten, mint a világ is.
Sebestyén László
Az Úr tetszésére élni
Igehely: Zsid 13:1–6; Kulcsige: Zsid 13:1 „A testvéri szeretet maradjon meg közöttetek.”
Képtelenség kedvességet találni az Úr előtt a cselekedeteink által. Mivel „békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyultunk meg”, csak Jézus által lehetünk kedvesek Isten előtt. De az életstílusunk bizonyítéka az Istennel való kapcsolatunknak. Bár van különbség az Istennel való kapcsolatom és az életvitelem között, mégis az első határozza meg a másodikat, illetve a második tükrözi az elsőt. Jézusban tetszést találtál Isten előtt (aki vagyok). Viszont az életed tetsző-e őelőtte (ahogy élek)?
Sokszor azon találjuk magunkat, hogy megkérdőjelezzük az istenfiúságunkat (azt, aki vagyok). Ez annak a következménye, hogy az életvitelünkkel baj van. Nem azt kéne megkérdőjeleznem, hogy Isten gyermeke vagyok-e még mindig, hanem inkább erősítsem meg az istenfiúságomat. Kérdezzem meg magamtól: hogyan állok a testvérszeretettel? Vagy a vendégszeretettel? Hát a fogolytársaimra gondolok-e? De az erkölcsi tisztaságra? Vagy a megelégedettségre? Gyakorolva magunkat ezekben, bízvást mondhatjuk: „Az Úr az én segítségem, nem félek!”
Sebestyén László
