Igehely: Mk 8:14-21; Kulcsige: Mk 8:21 „Ő pedig megkérdezte tőlük: Még mindig nem értitek?”
Szinte felfoghatatlan számunkra a tanítványok viselkedése, amikor Jézus figyelmezteti őket. De ha őszinték vagyunk, be kell ismernünk, hogy mi is viselkedtünk már hasonlóan. A farizeusok kovásza a képmutatás, a Heródes kovásza pedig a világiasság bűnének a jelképe. „Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Ef 5:17) A tanítványok értetlenségének az volt az oka, hogy gondolkozásuk nagyon racionális, és a fizikai létfenntartás aggodalmával telített volt. Pedig mennyi mindent láttak és hallottak már eddig! Úgyhogy nagyon helyénvaló Jézus dorgáló figyelmeztetése.
Mivel maradunk az igetanulmányozás, egy prédikáció meghallgatása után? Alkalmazzuk azt, amit megértettünk? Mert az igazi megértés ezt jelenti. Annyira belemélyülnek a tanakodásba és aggodalmaskodásba, hogy elfelejtik, milyen csodának voltak a részesei nemrég. Hát aki legalább tizenkétezret megvendégelt, problémát jelent annak tizenkettőről gondoskodni? „Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és hirtelen lepjen meg titeket az a nap.” (Lk 21:34)
Dézsi István
Nem minden fül hall
Igehely: Lk 14:26, 31–35; Kulcsige: Lk 14:34-35 „Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni? Sem a földre, sem a trágyadombra nem való: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!”
Ha a fül nem süket, és mégsem hall, akkor szelektív hallásról van szó. Ennek van előnye, különösen akkor, ha rágalmaznak, csúfolnak, vagy lenézően beszélnek rólunk, és nem vesszük a szívünkre. Viszont amikor Jézus szól az Ő követésének az áráról, mint feltételről, akkor kimondottan hátrányos a szelektív hallás, mert megszégyenülés lehet a vége.
Jézus nem arról beszél, amit szeretünk hallani, hanem arról, amit szükséges meghallanunk! Sajnos, vannak olyan igehirdetők, akik igyekeznek olyat prédikálni, amit az emberek hallani akarnak; és vannak, akik csak olyan igehirdetőket hajlandók hallgatni, akik „megvakarják a fülüket” (2Tim 4:3-4). Segítsen az Úr, hogy én ne ilyen igehirdető legyek, de a kedves olvasót is, hogy ne ilyen hallgató legyen!
Kemény igék, de a tanítvány szívében a családja, rokonai, barátai, önmaga, és minden java iránti szeretete annyira el kell, hogy törpüljön a Mester iránti szeretethez képest, hogy az már szinte gyűlöletnek tűnik. Úgyhogy „Vess csak számot, testvér: Halld meg Jézus szavát … Gondold jól át lelked sorsát, javát”! (HH 482)
Dézsi István
