Igehely: Gal 4:3-7; Kulcsige: Gal 4:4 „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve.”
A Megváltó származásának legjelentőségteljesebb vonatkozása a mennyei Atya: „Isten elküldte Fiát” (4.v.). Isten az embert Fia által – aki szintén a törvény alávetettjeként, szolgaságra született – a szolgai státuszból kiváltja és fiaivá fogadja. „Mivel pedig fiak vagytok” (6. v.) – ez a fiúság kettős áldást jelent: 1. a Szentlélek ajándékában részesültünk, „a fiúság Lelkét kaptátok” (Róm 8:15); 2. az Atya gyermekei öröklik a mennyek országát „Isten akaratából” (7. v.).
Így Isten áldását, ígéretét elnyerve elérjük kettős célunkat: egyfelől a Szentlélek jelenléte megtart a Krisztushitben, mindvégig hűségben; másfelől: befejezve földi pályafutásunkat, megérkezünk a mi mennyei Atyánk országába, üdvösséget nyerve. A mi üdvözítő Istenünk „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön” (1Tim 2:4), ezért küldte el Fiát. Imádkozz, hogy a hited szerinti életcélod nem a földi mennyország, hanem a mennyei ország legyen; és Isten utáni vágy határozza meg az életedet.
Tarts önvizsgálatot: ennek a fényében élsz? Miért küzdesz, és miért érdemes harcolni? Az Isten iránti hűséged miben látszik?
János Levente
Gyümölcsözve várjuk Urunkat!
Igehely: Gal 5:19–26; Kulcsige: Gal 5:22 „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”
A Biblia olvasásakor igyekszünk a fő gondolatokra odafigyelni, ezért megtörténhet, hogy a listákon csak átfut a szemünk. Az itt álló befejezetlen bűnlista által vizsgáljuk meg önmagunkat, néhány percet szánva erre (19-21v.). Miért? Ezek miatt veszítik el némelyek Isten országának örökségét (21.v.), és nem mellesleg tönkreteszik emberi kapcsolataikat is.
A hívő életében a bűn olyan, mint a gyümölcsfa számára a kártevő bogarak, amelyek először a friss hajtásokat, majd az egész fát ellepik, megfojtva annak növekedését és gyümölcstermését. Pedig, akik az Úr Jézus visszajövetelét, megjelenését várják, nem gyümölcstelenek, hanem végzik a rájuk bízott szolgálatot.
Egyik alkalommal egy nálam idősebb lelkipásztor a Szentlélek gyümölcsével kapcsolatosan ezt mondta: „A Lélek a hívő emberben nem csak egyszer termi meg a gyümölcsét, és ennyi! Újra és újra meg kell azt teremnie.” A különböző élethelyzetek, hitpróbák, kísértések döntés elé állítanak, hogy bűnös, testies módon, vagy a Lélek gyümölcseit megteremve, győztesen kerülünk-e ki azokból, és úgy folytatjuk életutunkat. Imádkozz ezért a holnap reménységeként!
János Levente
