Igehely: Jel 21:10-27; Kulcsige: Jel 21:23 „És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány.”
Emlékszem arra, amikor új házba költöztünk. A város egy kiemelkedő részén, a dombtetőn, egy csodálatosan szép lakópark egyik lakásának várományosai voltunk. Izgalommal vetettük bele magunkat az ügyintézésbe. Közben nézegettük a tervrajzokat. A képzeletünk előtt megjelent a lakás belső része, a szobák elosztása, a hatalmas erkély... Olyan tökéletesnek látszott, és ahhoz képest, ahonnan költöztünk, valóban minőségi változást jelentett a családunk életében. Hatalmas örömmel költöztünk be, amikor eljött az ideje. A Jn 14:2-3-ban egy lakáshirdetést olvasunk. Jézus meghirdeti a mennyei lakrészeket, melyeket Ő vásárolt meg, és felajánlja mindazok számára, akik igényt tartanak rá. De néhány feltételnek meg kell felelnünk.
1.) Jn 1:12 – Akik pedig BEFOGADTÁK, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.
2.) Lk 9:23 – Jézus mondja: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap, és úgy KÖVESSEN engem.
Befogadtad már Őt? Ő irányítja az életed? Akkor boldog várományosa vagy a mennyei lakrészednek! Készülj oda, és őrizd meg!
Lisztes Tibor
A jövő nem a terpeszkedőké!
Igehely: Zsolt 37:35–40; Zsolt 37:37 „Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé!”
Nehéz dolog várakozni? Igen is, meg nem is. Könnyebb, amikor olyasmit várunk, ami menetrendszerűen érkezik az életünkben, pl. egy születésnap, vagy az unokánk hétfőnkénti telefonja. Persze, ezekben is van némi bizonytalanság, de a rendszeresség csökkenti ezt az érzetet.
De mi van akkor, amikor olyan dologra, eseményre várunk, ami még soha nem következett be, vagy olyan személyre, akit még soha nem láttunk szemtől szembe?! Ilyenkor sokat számít a bizalom (hit) abban, akit várunk, vagy aki beszélt nekünk a szóban forgó eseményről (Zsid 11:1).
„Várjad az Urat!” – így buzdít Dávid ebben a zsoltárban. Ugye, vele még nem találkoztunk szemtől szemben. „Csak” ígéretünk van arra, hogy „eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (Jn 14:3). Hiszünk-e neki? Hiszünk-e annak, aki beszél(t) róla? Ha szívünk telve van az Úr Jézus Krisztus intenzív várásával, akkor várakozásunk nem merül ki pusztán beszédben vagy elmélkedésben. Egész életünk ebbe az irányba fordul, mint az iránytű: Ő helyet készített nekem, eljön értem, hogy odavigyen.
Amikor az egész társadalomban egyre nagyobb teret nyer a gonoszság, legyen reménységünk az újév kapujában ez az ígéret: „Megvédi őket az Úr, és megszabadítja őket a gonosztól...”
Lisztes Tibor
