2021. december 23., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Belső meghittség a következő napokban

Igehely: Mt 23:27–28; Kulcsige: Mt 23:28 „Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.”

Feleségem egy ünnep alkalmával megdicsérte az egyik fiatalembert, aki néhanapján eljön a gyülekezetünkbe, hogy milyen szépen, elegánsan, az ünnephez méltóan öltözött fel. Jött is a kissé kötekedő válasz a fiatalember részéről, miszerint sokan vannak a hívők között, akik csupán szépen kiöltöznek, ám a szívük telve van képmutatással. Mivel fültanúja voltam a beszélgetésnek, igyekeztem megemlíteni a fiatalembernek, hogy úgy az igazán jó, ha mind a külsőnk, mind a belsőnk rendben van.

Bárcsak lenne igaz mindannyiunkra nézve, hogy nemcsak a külsőnket csinosítjuk ki az ünnepre, hanem legalább annyi időt fordítunk belső emberünk rendbetételére is. Ahogyan nem illik pizsamában vagy fürdőruhában menni az ünnepi istentiszteletre, ugyanúgy helytelen, ha a szívünk telve van mindenféle törvényszegéssel és képmutató módon ünnepelünk. Ünnepeljünk lelki tisztaságban, rendezett élettel, az Úr előtt elcsendesedve, hogy ünneplésünket valóban a meghittség jellemezhesse.

Mennyi pénzt költöttél új ruhára és mennyi időt töltöttél lelki készülődéssel az ünnep előtt? Mit tehetsz annak érdekében, hogy meghitt ünneped legyen?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Ábrahám utóda, magja

Igehely: Gal 3:15–18; Kulcsige: Gal 3:16 „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: «és az ő utódainak», mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus.”

Karácsony ünnepéhez közeledve egyre többet gondolunk Isten Fia földre jövetelére. Arra, hogy a mindenható Isten egyszülött fia gyermekként született közénk. Viszont nem hinném, hogy Ábrahám utódaként, vagy magjaként gondolnánk a kisded Jézusra. Ha már földi származást kell említenünk, inkább Dávid király utódaként szoktuk említeni a Megváltót.

Pál apostol mégis úgy mutatta be Krisztust a galatákhoz írt levelében, mint Ábrahám utódát. Természetesen, az apostol egy meghatározott céllal tette ezt. Levelében ugyanis a Jézus Krisztusba vetett hit általi megigazulást hangsúlyozta, a mózesi törvény betartása által elnyerhető, emberi módon megvalósított megigazulással szemben.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Krisztus hatályon kívül helyezte volna a Törvényt, hiszen Ő maga betartotta azt. Viszont a mózesi törvény sem hatálytalanította Ábrahámot, sem a neki tett isteni ígéretet. Hiszen, ha az emberi végrendelet érvényességét is elismerik, az Isten testámentoma erőtlenebb lenne? Az ígéretek testámentoma, melyet Isten Ábrahámnak adott, Krisztusban beteljesedett. Ő az ígéret szerinti egyetlen mag, akiben mi is Ábrahám örökösei vagyunk.

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”

Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság. Amíg az idősebbek könnyebben belenyugszanak a változhatatlanba, megszokják a visszás állapotokat az egyházban, társadalomban egyaránt, addig az ifjúságnak van érzéke arra, hogy ne legyen olcsó megalkuvó, állhatatosan kitartson egy nemes cél érdekében.