2021. augusztus 9., hétfő

DÉLELŐTT | 
A kortárs tanúk jelentősége

Igehely: Zsid 2:3b-4; Kulcsige: Zsid 2:3b „Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra.”

Úgy tűnik, e levél címzettjei már a második–harmadik generációt képezték (v. ö. Bír 2:10). Ezért emlékeztetni kellett őket a tekintélyt képező forrásokra. (2Kor 11:3–4) Az evangélium nem szorul modernizálásra, mert sosem avul el, hiszen isteni és örökkévaló. Nekünk viszont minden korban meg kell vizsgálnunk, hogyan igazodunk ehhez az örökérvényű mércéhez: az Úr és az első tanúk bizonyságtételéhez. (Ef 2:20) – Biztosították számunkra e nagy üdvösséget. Valahányszor kezedbe veszed az Üdvösség Könyvét, adj hálát érte! Mai modern korunkban is a legkézzelfoghatóbb isteni csoda, legnagyobb ajándék ez, csodálatos üzenettel. A 66 könyv egységes témája: az elveszett ember üdvössége az Úr Jézus Krisztus által. Isten az ő akarata szerint, kezdetben csodákkal és jelekkel erősítette e bizonyságokat, mint zsenge csemetét a mellé állított oszloppal. Aztán az Ige lett mindennél erősebb bizonyság, amellyel jeleket és csodákat is megítélhetünk. – Bár Isten az igében „biztosította” számunkra e nagy üdvösséget, mégsem fog üdvözíteni minket, ha mi „nem törődünk” vele. Vedd komolyan az első tanúk bizonyságtételét!

Borzási Sándor

DÉLUTÁN | 

Kain és Ábel kapcsolata

Igehely: 1Móz 4:1–16; Kulcsige: 1Móz 4:9 „Akkor az ÚR megkérdezte Kaintól: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Hát őrzője vagyok én a testvéremnek?” 

Kain és Ábel mindketten egyformán bűnös szülőktől származtak és bűnös természetet örököltek. Tudták, hogy Istenhez kell fordulniuk bocsánatért, kegyelemért. Az áldozás nyilván egy jó hívő családi hagyomány, istentiszteleti mód lehetett. Jó példát is kaphattak hitben járó szüleiktől. Minden azon múlott tehát, hogy meddig ér mindez a szívükben, mennyire formálja át őket. - Ha Istennel nincs rendes kapcsolatunk, ha Őt nem szenteljük meg igazán, hanem csak formális szinten, úgy ez fog tükröződni testvéri kapcsolatainkban is. Az irigység, harag, képmutatás rejtett mérge hatni fog, és megöl! Ártunk vele másoknak, de önmagunknak is! Az Úr mindeközben szól hozzánk. Figyelmeztet sokféleképpen: lelkiismeretünkben, talán éjszakai csendben, vagy igehallgatáskor, vagy testvéri intésben: vigyázz, a bűn rád leselkedik és tönkretesz! Ne adj helyet a Sátánnak! A gonoszt jóval győzd meg! Térj meg, míg nem késő! Szeresd a testvéredet! Csak a szeretet boldogít igazán. „Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek” (1Pt 1:22)

Borzási Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?