Igehely: 1Móz 18:1-15; Kulcsige: 1Móz 18:14 „Van-e valami lehetetlen az ÚR számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.”
Az Úr kérdésére (14.v.) minden bizonnyal Ábrahámmal és Sárával együtt a mai keresztyén ember is tudja a teológiai, elméleti választ: nincs lehetetlen az Úr számára. Ennek az igazságnak a fényében gondolkodni, dönteni, cselekedni példás életű hitelődeink számára is nehéz feladat volt. Amikor az Úr személyesen jelenik meg ismerős közegünkben (Mamré tölgyese, sátor bejárata), hétköznapjainkban, a megszokott kihívásaink közepette (nappali hőség), amikor felismerjük a meglátogatás napját (2.v.), és hódolva keressük az Úr akaratát, sőt még szolgálunk is az Úrnak a vele való közösségben, akkor is az Őbenne való hitünk és bizodalmunk próbáltatik meg. Talán a régmúlt szentjeire való tekintettel, vagy a mások életére vonatkozóan inkább el tudjuk hinni, hogy csodák történtek, történhetnek. Pedig az Úr csodák átélésére hív minket, amikor azt parancsolja, hogy szeressük ellenségeinket, vagy kiküld, mint bárányokat, a farkasok közé. Elméleti tudásunk nem elég az ellenség szeretetéhez, és a bennünk megrekedő evangélium nem ragadhat ki egyetlen embert sem a farkastörvények világából.
Hitünk gyakorlatban próbáltatik meg. Az Úr kérdése tehát mindenkor érvényes bátorítás is. Ma vajon miben próbáltatik meg a hited?
Mezei Ödön
Mindenek pásztora lesz az Úr
Igehely: Zsolt 23:1–6; Kulcsige: Zsolt 23:1 „Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.”
Dávid pásztorának tartotta az Urat. Ő maga is pásztor volt egykor apja nyája mellett, és minden bizonnyal saját átélései is ihlették a zsoltár megírásakor. Élete folyamán tapasztalt szükséget, viharos események között életét mentve vágyott csendes vizekre, ismerte a halál árnyékának völgyét is. De mert az Úr a pásztora, ezért – vallja – nem kell szűkölködnie, hisz Ő a legelők és a források ismerője és Ura is. Mert az Úr a pásztor, aki terelgeti, vezeti, ezért az ismeretlen, ijesztő völgyben sem, a bajoktól sem kell félnie, hiszen Isten ezek felett is Úr. A vessző és bot a pásztor kezében eszköz jószágai megvédésére, akár önmaguk oktalanságától, akár az ellenségtől. Isten kezében minden eszköz megvan arra, hogy minden teremtménynek és az egész teremtett világnak határt szabjon. Dávid a pásztor miatt nem fél az ellenségtől, reménykedik az áldásban. Mert már ismeri valamennyire a pásztort, bizakodik abban, hogy élete minden napján elkíséri őt, és kész mellette maradni egész életében.
Az Úr kész pásztora lenni bárkinek, aki ezt engedi. Ha pásztorunknak tartjuk Őt, higgyünk abban is, hogy mindent Ő irányít (Róm 8:28).
Mezei Ödön
