Igehely: Kol 1:12-14; Kulcsige: Kol 1:12 „Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek.”
Az afrikai karre nyelvjárásban a hálaadás kifejezése a következő: „leülni valaki előtt a földre”. A hálás afrikai elmegy jótevőjének a házához, leül a kunyhó előtti talajon, miközben egy szót sem szól. Csöndje jelzi hálaadását. Aki hálás Istennek, az leül Isten előtt, és élvezi a jelenlétét. Sohasem elégszik meg csupán azzal, hogy megbillenti a kalapját Isten előtt. Miért adjon az ember hálát Istennek? Azért, mert alkalmassá teszi a halandót arra, hogy a szentek örökségében részesüljön. Isten az, aki megszabadítja a hozzá jövőt a bűneiből, a sötétség hatalmából, és átviszi a szeretett Fia országába. Így válik valaki alkalmassá arra, hogy Isten áldásainak és örökségének birtokosa legyen. Ahogy a versekből kiderül, mindez Isten megváltó munkájának műve, amihez az ember nem adhat hozzá semmit. Ezt látva, tényleg nem tehet mást az ember, mint hálaadással jön és marad Isten jelenlétében. Tegyük ezt mi is!
Mire tett alkalmassá minket az Atya? Hogyan tett alkalmassá az Atya, hogy a szentek örökségében részesüljünk? Milyen rendszerességgel adsz hálát Istennek az áldásaiért?
János Csaba
„Ítéleteik szerint ítélem őket”
Igehely: Ez 7:1, 14–27; Kulcsige: Ez 7:27b „Úgy bánok velük, ahogy megérdemlik. Ahogyan ők ítéltek, úgy ítélem meg őket. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR!”
Júda földje úgy van jellemezve ezekben a versekben, mint amely telve van véres ítéletekkel. A héber paralelizmust használva az író összefoglalja a választott nép földjén jelenlévő istentelenséget a következő mondatot használva: „Jeruzsálem tele van erőszakossággal.” Kicsinytől fogva nagyig mindannyian megtapasztalják az idegen néptől való megszállás nyomorúságait, a fogságot, valamint a háború szörnyűségét. Miért? Mert ezt érdemli a nép! Az Isten elleni lázadás és elutasítás büntetésért kiáltott. A gazdag zsidók, kihasználva helyzetüket, saját honfitársaikat nyomorgatták. Isten szerint most már csak az ítélet során ébred rá a nép arra, hogy ki is Ő, és hogy miként kellett volna neki engedelmeskedni.
Ha aszerint ítélne minket az Úr, ahogy mi megérdemelnénk, akkor már minden bizonnyal az örök kárhozatba lennénk sodortatva. Jézus Krisztus kereszten kifolyt vére által azonban lehetőségünk van az Isten királyi széke elé jönni irgalomért, hogy ne az ítéletében, hanem a kegyelemben legyen részünk ma is. Ezzel egyidőben azonban emlékezz erre is: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Gal 6:7).
János Csaba
