2021. április 13., kedd

DÉLELŐTT | 
Aki igaz, cselekedjék igazságot

Igehely: Jel 22:10-21; Kulcsige: Jel 22:11 „Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, de aki igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is!”

Igaz vagy hamis? Bűnös vagy szent? Élet vagy halál? Világosság vagy sötétség? – Ezek a lelki élet nagy kérdései. Vízválasztók vagy útelágazások, amelyek meghatározzák az ember örök sorsát. A világi gondolkodás szeretné összemosni ezeket, de a Szentírás fényében élesen szétválnak egymástól, sőt két ellentétes pólust képeznek. Példa erre Jézus tanítása a hegyi beszédben, ahol egyértelművé teszi, hogy nem lehet két úrnak szolgálni: vagy az egyiknek, vagy a másiknak szolgálsz.

De vajon ki igaz az egy Jézus Krisztuson kívül? Meg van írva: „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem” (Róm 3:10-12). A választ a 1Jn 3:7-ben találjuk: „aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan ő is igaz”.

Nem elég csak hinni az igazságot, nem elég csak szólni az igazságot, azt cselekedni kell! Cselekszed?

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Gyűjtünk, de kinek?

Igehely: Zsolt 39:1–8; Kulcsige: Zsolt 39:7 „Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni.”

A gyűjtögetési ösztön benne van az ember természetében. Akkor érezzük magunkat biztonságban, ha körülbástyázzuk magunkat anyagi javakkal. Úgy érezzük, hogy a jövő miatti aggodalmunkra ez az egyetlen megoldás. Gyakran még az a csalóka gondolat is megkísért, hogy ez fog minket boldoggá tenni. Egyesek életében ez akár betegséggé is fajulhat.

Ahhoz, hogy elkerüljük ezt a csapdát, vegyünk figyelembe néhány alapvető igazságot: 1.) Az anyagi dolgok hamar elévülnek, értéküket veszítik. Vannak, akik életcéljuknak tekintik, hogy gyermekeiknek gyűjtsenek, építsenek, aztán a nagy áldozatok és erőfeszítések után még nagyobb a csalódás, hogy a gyermeknek nem is kell. 2.) Életünk ideje az örökkévalósághoz képest csak egy röpke pillanat. Éppen ezért az örökkévalóság számára kell gyűjtenünk lelki kincseket. Ne feledjük: a világ elmúlik, és minden, ami ahhoz tartozik, de Isten országa megmarad örökre.

Gyűjts kincseket a mennyben! Vezessen ebben az Ige igazsága, hogy „a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2Kor 4:18).

Sallai Jakab

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”

Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság. Amíg az idősebbek könnyebben belenyugszanak a változhatatlanba, megszokják a visszás állapotokat az egyházban, társadalomban egyaránt, addig az ifjúságnak van érzéke arra, hogy ne legyen olcsó megalkuvó, állhatatosan kitartson egy nemes cél érdekében.