2021. április 10., szombat

DÉLELŐTT | 
Szenvedés vár a tanítványokra

Igehely: Mk 13:9-20; Kulcsige: Mk 13:11 „Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, ami megadatik nektek abban az órában, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.”

Egy másik nagyon fontos dolog, amire Jézus felhívja tanítványainak a figyelmét, és fel is készíti őket, az a szenvedés. A Krisztus követéséért és a róla szóló bizonyságtételért a tanítványokra a végidőkben nagy szenvedés vár. Ahogy Jézus Krisztus nem kapott elismerést, befogadást ebben a világban, hanem gyűlöletben, kitaszításban és sok-sok szenvedésben részesült, ugyanígy az Ő tanítványainak is ilyesmire kell számítaniuk. Jézus követőinek nagy feladata az evangélium hirdetése. Mielőtt eljönne a vég, minden nép között hirdetni kell azt, bármilyen ellenállásba ütközne is. Nehéz feladat, de van néhány gyönyörű ígéret, ami a Krisztusról tanúskodókat megerősíti:

1.) Jézus mondta: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20/b). 2.) Amikor elhurcolják őket, ne aggódjanak előre, hogy mit mondjanak: „ami megadatik nektek abban az órában, azt mondjátok” (Mk 13:11). 3.) Az Úr a választottakért megrövidíti a nagy nyomorúság napjait. 4.) „aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mk 13:12/b).

Legyünk hűségesek Urunkhoz, vállaljuk az evangélium hirdetését, még akkor is, ha szenvedni kell érte!

Szekrényes Pál

DÉLUTÁN | 

A súlyosbított nyomorúság

Igehely: Mik 1:10–16; Kulcsige: Mik 1:12 „Hogy várja a jó hírt Márót lakossága! Milyen veszedelem jött az ÚRtól Jeruzsálem kapujára!”

Mikeás olyan igeidőben beszél, mintha az ítélet már meg is történt volna: „Mert ők elmentek tőled fogságba.” Mikeás azt is hirdeti, hogy nem csak az ellenségtől, Asszíriától kell félni, hanem Istentől, akitől jön az ítélet. Az ítélet beteljesedése közvetlenül itt áll az ajtó előtt. Itt áll Jeruzsálem kapui előtt (Mik 1:12). Az ítélettől pedig csakis az Istenhez való megtérés által lehet megmenekülni. Mindez nekünk azt üzeni, hogy ha Jézus Gyülekezete elfordul az igétől, és az emberek tetszését keresi, a világhoz alkalmazkodik, annak következménye van és lesz. Ha a szilárd igei alapoktól eltávozunk, számítanunk kell Isten ítéletére. Miért lenne ez másképp az utolsó időkben? Az ítéletben elválik a gabona a pelyvától. Isten elvárása az, hogy térjünk hozzá, és éljünk a vele való közösségben hűséggel és engedelmességgel.

„Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz” (Róm 11:22). Vegyük komolyan az igének ezt a figyelmeztetését is! 

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.