2020. szeptember 8., kedd

DÉLELŐTT | 
Ítélet utáni jó sors Élámnak

Igehely: Jer 49:34-39; Kulcsige: Jer 49:39 „De az utolsó napokban jóra fordítom majd Élám sorsát! – így szól az Úr.”

Élám ókori iráni államalakulat volt a Perzsa-öbölben, története önmagában is nagyon érdekes és viszontagságos. Évezredeken keresztül fenyegetést jelentett Mezopotámia népeire. Íjászai híres harcosok voltak (Ézs 22:6). A Szentírásban csak azokról a népekről olvasunk, akiknek valamilyen módon közük volt Isten választott népéhez, Izráelhez és Izráel történetéhez. Mivelhogy a babiloni hadseregben, amely elpusztította Júdát és Jeruzsálemet, bizonyosan ott voltak az élámi íjászok is, az Úr ítélete őket is sújtja tetteikért. Isten felállítja trónját, vagyis királyi uralmát Élámban is, mert Ő a Nagy Király. De Isten ítélete után helyreállító kegyelme következik. A fenyítésnek mindig a helyreállítás a célja, még Élám esetében is. Ezért olvasunk ApCsel 2:9-ben arról, hogy Jeruzsálemben a pünkösd ünnepén voltak élámiak is.

Most mi is ezeket az utolsó napokat éljük, amikor jóra fordítja sorsunkat az Úr. Ezt a jót a megváltásban, Jézus Krisztusban valósította meg számunkra Isten, és benne kínálja fel azt mindenkinek. Népeknek, országoknak és személyesen minden embernek ad Isten még kegyelmi időt, hogy megtérjen hozzá. Hadd éljünk ezzel a lehetőséggel, és hadd valósuljon meg közöttünk és életünkben Isten jó terve!

Borzási Gyula

DÉLUTÁN | 

Jóindulatú kapcsolat az ellenséggel

Igehely: Róm 12:17-21 Kulcsigék: Róm 12:17-19 „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: «Enyém a bosszúállás, én megfizetek» – így szól az Úr.”

A keresztyén életvitel lényegét olvassuk az igében. Ha készek vagyunk valakit úgy szeretni, ahogyan Krisztus szeret minket, akkor készek leszünk megbocsátani is. Pál apostol mintha a lehetetlent kérné tőlünk. Igen, csak Krisztustól kapott erővel lehetséges így élni. Az ellenség szeretete, a megbocsátás, a békés szándék megtöri a bosszúállás körforgását, és megbékéléshez vezethet. Az ellenség megszégyenülhet és megváltozhat. De akkor is megéri jóindulattal lenni az ellenség iránt, ha az nem változna meg. Ha a rosszért rosszal fizetünk, az nekünk is fájni fog. Ha ellenségünk nem is tér meg, a megbocsátó és jóindulatú magatartásunk minket megszabadít a keserűségtől.

Nem kell addig várni, amíg úgy érezzük, hogy képesek vagyunk megbocsátani. Cselekedjünk az ige tanítása szerint, és következni fog utána a jó érzés is. Ha ezt fogjuk tenni, egyre kevesebb ellenségünk lesz. Ne engedjük, hogy a keserűség, neheztelés, harag vagy bosszúállás megmérgezze életünket! Mindenképpen tegyük meg, ami rajtunk áll, hogy megmaradjunk a szeretet útján. A legjobb módja annak, hogy megszabaduljunk ellenségünktől az, ha barátunkká tesszük őt.

Borzási Gyula

 Napi áhítat

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.