2020. szeptember 4., péntek

DÉLELŐTT | 
A teljes nemzet helyreállítása

Igehely: Jer 31:1-22; Kulcsige: Jer 31:10b-11 „Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját. Mert megváltotta az Úr Jákóbot, kiszabadította az erősebb kezéből.”

Ebben a szakaszban a helyreállítás ígéretéről olvashatunk. Az Úr biztosítani kívánja népét arról, hogy a helyreállás biztosan meg fog történni, tehát reménykedjenek, és várják az ígéret beteljesedését. Isten megengedte népe szétszóratását, de szintén Ő az, aki össze is gyűjti őket.

Látva gyülekezeteink életét, sajnos az a tapasztalat, hogy eléggé szét vagyunk szórva. Akik gyülekezetben nőttek fel valamikor, sokan kimaradtak. Fiataljaink elszélednek a nagyvilágban. Szükségünk van arra, hogy Isten közbelépjen, és helyreállítsa a mai keresztyénséget. Amikor Isten elkezdi egy nép, egy nemzet helyreállítását, akkor annak egyik következménye, hogy összegyűjti azokat, akik elszéledtek. Erős néppé formálja gyermekeit. Istennek van hatalma ébredést adni napjainkban is. Ki ne látná szívesen, ahogy a tékozlók visszajönnek, az ifjak megtérnek, a korosabbak pedig követendő példát mutatnak. Adj, Uram, ilyen helyreállást nekünk is!

Mi Isten helyreállító munkájának a motivációja a felolvasott igeszakasz alapján? Mivel jár együtt Isten helyreállító munkája egy közösség életében?

János Csaba

DÉLUTÁN | 

Békességre hívott el minket az Isten

Igehely: 1Kor 7:12-17 Kulcsige: 1Kor 7:15 „Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk.”

Békességben élni – ez az emberiség legnagyobb vágya, legalábbis a legtöbbeké. Az Úr gyermekei számára ez nemcsak egy csodálatos lehetőség Krisztusban, hanem egyszerre hivatás és feladat is. Sokszor azért imádkozunk, hogy Isten adjon kegyelmet békességben élni a gyülekezetben, városunkban, országunkban. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, előbb meg kell tanulnunk békességben élni egymással a családban.

Pál apostol egy olyan lehetséges élethelyzetről beszél a kijelölt szakaszban, amikor a hívő fél talán emberileg okot találhatna arra, hogy helyet adjon a türelmetlenségének, haragjának, nemtetszésének. Egy hívő hogyan viszonyuljon hitetlen házastársához? Az Úr gyermeke minden élethelyzetben a békességet, és nem a feszültséget munkálja. Ez még inkább érvényes abban a családban, ahol a férj és a feleség is az Úr gyermeke. Pál apostol a római gyülekezetnek ezt írta: „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm 14:19). Erre törekedjünk a családban, gyülekezetben, munkahelyünkön, és ott, ahol csak megfordulunk a mindennapokban!

János Csaba

 Napi áhítat

Igehely: Ruth 3:8–15 Kulcsige: Ruth 3:10 „Ekkor azt mondta Bóáz: «Áldjon meg az Úr, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint korábban, mert nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.»”

Ruth hűsége elsősorban abban mutatkozott meg, hogy maga mögött hagyta régi életét, családját, bálványait, isteneit, szokásait. Elindult az ismeretlenbe, hűséget ígért Naóminak és Naómi Istenének. Alázattal elfogadta anyósa tanácsait. Alárendelte magát az Istentől kapott törvényeknek. Két fontos dolgot figyelhetünk meg a viselkedésével kapcsolatban: 1. Ruth az akkori szokások szerint járt el, melyek közül a legtöbb ma már nehezen érthető. Ezért hiba lenne a mai, erkölcsileg romlott világ torz szemüvegén át nézni a tettét. 2.