2020. szeptember 22., kedd

DÉLELŐTT | 
Isten nem azonnal válaszol, de válaszol

Igehely: Jer 42:1-22; Kulcsige: Jer 42:7 „Tíz nap múlva szólt az Úr igéje Jeremiáshoz.”

Nekünk, embereknek, sok kérdésünk van, de mindenre és mindig Istennél van a válasz. Miért kérdezünk? Igénk szerint félelemből (41:16-17). A vezetők emberektől féltek, féltették magukat. Volt is miért, mert nem kérdezték meg Istent! De lehet szeretetből is kérdezni: szeretem az Urat, és megkérdezem, merre menjek. Mindig a szeretet legyen a kérdéseink mögött! Kitől kell kérdezni? Istentől a szolgáin és kijelentett igéjén keresztül. Mindig legyünk erre nyitottak, és engedelmeskedjünk az isteni szónak! Milyen lelki állapotban legyen a kérdező? Jó lelki állapotban, olyan legyen, aki komolyan átgondolta a lehetőségeket, és eldöntötte, hogy csak Istennek fog engedelmeskedni, Rá hallgat. Mit tegyen az, akinek választ kell adnia? Hallgassa meg a kérést, ne legyen elhamarkodott, kérdezze meg az Urat. Ne ítélkezzen. Jeremiásra 40 éven keresztül nem hallgattak. Mondhatta volna joggal, hogy ismeri már őket, úgyse fognak Istenre hallgatni, de ő nem így tett, megkérdezte Istent. Majd miután Isten akaratát megismerte, elmondta azt nekik. A többi az ő döntésük és felelősségük lett.

Döntéseid előtt keresed Isten akaratát? Mi segít nekünk engedelmeskedni? Hogy állunk ellene az előítéletnek?

Szűcs Sándor

DÉLUTÁN | 

Részesülés Krisztus magatartásában

Igehely: Fil 2:5-11 Kulcsigék: Fil 2:5-7 „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult.”

Milyen életvitelünk kell, hogy legyen? – kérdezik sokan. Milyen magatartásunk legyen? Krisztusi. Nézzük meg: milyen volt Ő?

Nem tekintette zsákmánynak istenségét. Nem ragaszkodott hozzá, nem csinált belőle előnyt. Mi sokszor kovácsolunk előnyt nevelésünkből, tanulmányainkból, anyagi javainkból és vallásos cselekedeteinkből. Jézus nem ezekre figyelt.

Megüresítette önmagát, szolga lett. Lejött e földre, úgy született, mint minden más ember, úgy élt, evett kenyeret, ivott vizet, fáradt, izzadt. Szolgált az emberek felé, értünk jött. Nekünk is így kell tennünk: emberi mivoltunk ne akadálya legyen a szolgálatnak, hanem elősegítője.

Megalázta magát, engedelmes volt. Ez az alapvető elvárás felénk is: engedelmeskedni. Ehhez alázat kell. Lemondani terveinkről, emberi elképzeléseinkről, hallgatni Istenre, ez a lényeges.

Vállalta a keresztet, a legszörnyűbb halált érettünk. Mindig mi voltunk a szívében, gondolataiban, imáiban. Ilyen volt Ő, és mi is ilyen természetet kapunk ajándékba a megtérésünkkor (2Pt 1:4), és ebben kell gyakorolnunk magunkat egész életünkben.

Milyen kell legyek, ahhoz, hogy mindennap ez a krisztusi magatartás nyilvánuljon meg?

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.