2020. szeptember 10., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Eget-földet rengető jajgatás

Igehely: Jer 50:29-51,10; Kulcsige: Jer 50:46 „Babilon elfoglalásának zajától megrendül a föld, jajgatása hangzik a népek között.”

Babilon a büszkesége és kevély viselkedése miatt pusztul el. Izráel és Júda pedig erős megváltójuk, a Seregek Ura segítségével szabadul meg. Babilon lakóira rettegést hoz, Izráelnek és Júdának nyugalmat ad. Babilon megsemmisül, az ÚR népének ügye győzelemre jut (34.v.). Babilon uralma a csúcspontján az akkor ismert egész földre kihatott, sőt az égig ért (Dán 4:11). Ahogyan nagysága és hatalma akkora méretet öltött, bukása is eget-földet rengető pusztulással fog megtörténni (46.v.). Mindez úgy valósulhat meg, hogy az Úr az Ő választottját, Krisztust helyezi mindenek fölé. Neki hatalma van arra, hogy ítéletet tartson (Jn 5:27). Hadd tudja meg az egész föld, hogy nincs senki olyan, mint az Úr! Őt senki nem kérheti számon, de Ő mindenkit számon fog kérni (44.v.)!

Ebben az ítéletben a próféta a közeli és távoli jövőt írja le. Babilon ítélete nemcsak az ókori Babilóniai Birodalom és Babilon városának bukására vonatkozik, hanem előrevetíti azt a világméretű ítéletet is, amelyben mindenkinek Isten elé kell állnia ítéletre. Aki hisz Jézus Krisztusban, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van (Jn 3:18). Veled mi lesz?

Borzási Gyula

DÉLUTÁN | 

Felületes szülő-gyermek kapcsolat

Igehely: 1Sám 2:12-26 Kulcsige: 1Sám 2:12 „Éli fiai azonban elvetemült emberek voltak, nem törődtek az Úrral.”

Ez a történet a bírák korából van, amely az egyik legsötétebb korszak Izráel történetében. Megdöbbentő, hogy milyen mélyre tud süllyedni még Isten választott népe és felkent papja is, ha a bűn útján jár. Éli és fiai közt nagyon elromlott a kapcsolat, mert már előbb elromlott az Istennel való kapcsolatuk. Elhagyták az Úr törvényét, és a maguk bűnös útját járták. Élinek főpapként és apaként az ige asztalánál kellett volna nevelnie fiait, és meg kellett volna tanítania őket a szent szolgálatra és szent életre. De nagyon felületes és puha ember volt: amikor fegyelmeznie kellett volna fiait, nem tette (1Sám 3:13). Az írott igét elhagyták, „ritkaság volt az Úr igéje, nem volt gyakran látomás”(1Sám 3:1). Így aztán az következett, hogy Éli fiai „elvetemült emberek voltak, nem törődtek az Úrral”(12.v.). A Károli-fordítás szerint „nem ismerték az Urat”. Ennek eredménye az lett, hogy a szülő és gyermek között is elromlott a kapcsolat. Ezt a generációs problémát orvosolni kell. Isten akarata az, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, a gyermekek szívét az atyákhoz (Mal 3:24). Ez pedig csak úgy lehetséges, ha előbb mind az atyák, mind a gyermekek szíve Istenhez tér.

Borzási Gyula

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.