2020. október 6., kedd

DÉLELŐTT | 
Izsák áldásban részesíti fiait

Igehely: 1Móz 27:1-46; Kulcsige: 1Móz 27:4 „Azután készíts nekem finom falatokat, ahogyan én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem, és megáldjalak, mielőtt meghalok!”

Amikor Izsák megöregedett, látása meggyengült, és elérkezettnek látta az időt arra, hogy áldásban részesítse a fiait: Ézsaut és Jákóbot. Izsák szerette Ézsaut, és őt akarta részesíteni az elsőszülöttségi jog áldásaiban, pedig Ézsau már korábban megvetette az elsőszülöttségi jogát. Egyszer nagyon éhesen jött haza a mezőről, Jákób pedig kenyeret és főtt lencsét adott neki, cserébe az elsőszülöttségi jogért. Ézsau azzal is lelki keserűséget okozott a szüleinek, hogy a tiltás ellenére a kánaániak közül vett magának feleségeket. Rebeka szerette Jákóbot, és segített neki, hogy csellel megkapja az elsőszülötti áldást az apjától. Izsák nem tartotta figyelemben az Úr kijelentését, amit Rebeka kapott még a terhessége idején: „Két nemzetség van a te méhedben, és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek” (1Móz 25:23).

Isten minket is arra rendelt, hogy áldást mondjunk, és áldást örököljünk (1Pt 3:9). Isten segítsen minket, hogy az atyai áldást akarata szerint, idős korban is jó lelki látással adjuk tovább!

Szekrényes Pál

DÉLUTÁN | 

Rendelkezések a menedékvárosok felől

Igehely: 3Móz 19:1-13 Kulcsigék: 3Móz 19:2-3 „Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2Szólj Izráel fiainak egész közösségéhez, és ezt mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok. Anyját és apját mindenki tisztelje. Tartsátok meg nyugalomnapjaimat. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.”

A menedékvárosokat abból a célból rendelte Isten, hogy a vérbosszútól megmenekülhessen az, aki nem szándékosan ölt embert. Hat menedékváros volt rendelve, egyenlően elosztva a Jordántól keletre és nyugatra oly módon, hogy könnyen elérhető legyen a menekülő ember számára. Ennek érdekében Isten megfelelő utak készítésére is rendelkezést adott. A menedékvárosokat igénybe vehette bárki, akinek szüksége volt rá. Nem élvezhetett menedékjogot az, aki szántszándékkal ölt embert. Isten csodálatos rendelete volt ez, hogy ártatlan vért ne ontsanak az általa rendelt ország területén.

Valódi segítséget és menekülést az Isten jelenléte biztosít. „Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál” (Péld 18:10). Isten minden időben gondoskodik azokról, akik nála keresnek oltalmat. „ Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra” (Náh 1:7). A lelkünk csak Istenben nyugszik meg, és a hozzá vezető egyetlen, de biztos út a mi drága Megváltónk, Jézus Krisztus. „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak Ő az én kősziklám és szabadítom, erős váram, nem ingadozom sokáig” (Zsolt 62:2-3). Megtaláltad-e már a lelked nyugalmát Istennél?

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.