2020. november 30., hétfő

DÉLELŐTT | 
„Jákób, Jákób!” – Áldás

Igehely: 1Móz 46:1-7; Kulcsige: 1Móz 46:2 „Isten pedig éjszaka így szólt Izráelhez látomásban: Jákób! Jákób! Ő így felelt: Itt vagyok!”

Nagyon kényelmes ember vagyok, és a napokban, amikor szóba jött a költözés, már előre féltem ennek körülményeitől (bepakolás, cipekedés, kipakolás, rendezés stb.). Egyáltalán ki az, aki szeret költözni, főleg, ha 130 éves, mint Jákób? Azt olvassuk az első versben, hogy útnak indul Izráel, de valahogy még mindig nincs teljes békessége, ezért Isten megszólítja őt éjszakai látomásban: Jákób! Meglepő, hogy miután Penúélnál megváltozik a neve (1Móz 32:29), most Isten újra a régi nevén szólítja meg. Isten nekem is eszembe juttatja néha, hogy mi voltam és mivé lettem… A csalóval ellentétben Ő szent és hűséges, aki gondol ránk, és meg akar áldani (Zsolt 115:12).

Újra elindul Izráel egész családjával, és meg sem állnak Gósen földjéig, mert bátran megy az ismeretlenbe is a hívő ember, ha Isten bátorítja és biztosítja a támogatásáról. Sőt, áldását is ígéri, mert az áldás Ő maga, az Ő ereje, az Ő vezetése, az Ő jelenléte az úton: Én vagyok az Isten, ne félj, én megyek veled, nagy néppé teszlek!

Rendelkezhetünk mindennel, de ha nincs életünkön Isten áldása, a legszegényebbek vagyunk.

Bányai Attila

DÉLUTÁN | 

Isten hűséges szolgálata

Igehely: Józs 24:14-24 Kulcsige: Józs 24:15 „De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”

Naponta több száz döntést hozunk arról, hogy mit teszünk az időnkkel, mire költjük a pénzünket, mire fordítjuk az erőforrásokat, amelyekkel rendelkezünk. Egy döntés eredménye például az is, hogy ideszántál néhány percet, s most Isten üzenetével foglalkozol. Vannak mindennapi, apró választásaink és állhatunk komoly, nagy horderejű döntések előtt, mint Izráel népe a ma olvasott igében.

Mire figyelünk, ha választani kell? Megkönnyítheti döntéseinket a visszatekintés. A megtapasztalt gondviselésre, a beváltott ígéretekre, a meg nem érdemelt hűségre hivatkozik Józsué a nép előtt (11-13.v). Segíthet a nehéz döntésekben egy erős hitű testvér határozott állásfoglalása is: „De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”

A hétköznapokban nemcsak ránk vannak hatással döntéseink, kiállásunk az Úr mellett, hanem másokat is befolyásolhatunk a választásainkkal. Milyen irányba visszük a környezetünket, amikor figyelnek minket a szomszédjaink, a munkatársaink? Mégis: „ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát!” (Ef 6:6).

Bányai Attila

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?