2020. november 3., kedd

DÉLELŐTT | 
Örök váltság

Igehely: Zsid 9:1-12; Kulcsige: Zsid 9:12 „Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett.”

Az ószövetségi szertartások idején a papok ismétlődően áldozatot mutattak be a szent sátornál. Ezek az áldozatok nem törölhették el a bűnt (4.v.), csupán emlékeztettek a bűnre (3. v.., 4Móz 5:15), és előre mutattak az igazi áldozatra (12.v.). Ha azok ténylegesen képesek lettek volna megtisztítani a lelkiismeretet, akkor nem lett volna szükség többé rájuk. De a bűn miatti önvádat nem tudták megszüntetni, mert azt csak Jézus tökéletes áldozata teheti meg.

Manapság a miseáldozatban tanítják azt, hogy úgy lehet bűnbocsánatot nyerni, hogy a misemondó papok bemutatják naponta Krisztus áldozatát, amelyben szerintük jelen van Krisztus testileg a kenyér és a bor színe alatt, és Őt ezekben imádni kell. Következésképpen naponta megismétlik Krisztus áldozatát! Ezt mi kárhozatos bálványimádásnak, illetve durva szentségtörésnek tekintjük. Itt nem az a lényeg, hogy ki mit hisz, hanem az, hogy mi az igazság.

Az igazság az, hogy Jézus Krisztus „egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket” (Zsid 10:14), „tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett” (12. v.), „Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye” (Zsid 9:28).

Borzási István

DÉLUTÁN | 

A misszióban résztvevőknek szóló ígéret

Igehely: Mt 28:16-20 Kulcsigék: Mt 28:17-18 „Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.”

Jézus utolsó szavait nagy misszióparancsnak szoktuk nevezni. A mondatban az áll felszólító módban, hogy „tegyetek tanítvánnyá!”. Nem katolikusokká, adventistákká, reformátusokká, vagy baptistákká, hanem tanítvánnyá. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a nevünk változik meg, hanem a szívünk is, nemcsak a külsőnk, hanem a belsőnk is! Tanítvány az, aki követi Jézust bárhová, és állandóan tanul Mesterétől, engedelmeskedik neki. „A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere” (Lk 6:40). Legyünk tanítványok, hogy tanítványokká tehessünk másokat!

A misszióparancsot három ige magyarázza: „elmenvén”, „megkeresztelvén” és „tanítván” (Károli). Jézus terve az volt, hogy emberekre bízza az evangéliumot. Nem azt mondja: „Hívjátok be őket!”, hanem azt, hogy „Menjetek el!” A keresztség az a jelképes esemény, amely láthatóan betagolja a megtérőt Krisztus testébe, a gyülekezetbe. Ebben a fontosabbik kérdés a „kiket?”, de az is fontos, hogy hogyan. A tanítványokat tanítani is kell: nem emberi filozófiára, hanem arra, hogy megtartsák mindazt, amit Jézus parancsolt. Az Övé minden hatalom, és azt ígérte, hogy velünk van minden nap.

Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: Jer 22:10-19 Kulcsige: Jer 22:15b-16 „De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jogához segítette a nincstelent és szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem – így szól az Úr.”

Az emberek általában törekszenek valamilyen módon az elismerésre. Igyekszenek, ha nem is maradandót, de pozitív hagyatékot tudni maguk mögött. Vannak, akik fizikai létesítményeket hoznak létre, mások szellemileg alkotnak nagyot, irodalom, zene területén. Egyeseknek szobrokat emelnek, másokat más módon ismernek el, jegyeznek az utókornak. A talentumait, tehetségét, tudását, tapasztalatait, hitét mindenki szeretné kamatoztatni legjobb belátása szerint.