Igehely: 1Móz 22:9-19; Kulcsige: 1Móz 22:11 „Kiáltott neki az Úr angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok.”
Mindig csodáltam Ábrahám bátorságát és hitét. Lehet, könnyebb lett volna elindulni, ha Isten nem jelenti ki neki világosan, hogy mi lesz a vége az utazásnak. De tisztán hallja Ábrahám: Fogd a fiadat, akit szeretsz, és áldozd fel ott. Elképzeltem, milyen volt számára az a három nap, amíg úton voltak. Nem lehetett könnyű a harc a szívében. Milyen kérdések foglalkoztatták végig az úton: Áldozzam fel az ígéret gyermekét? Pogány módon vágjam le a fiamat? Mi csak kívülről szemléljük az eseményeket. Tudjuk (olvassuk), hogy Isten tette próbára Ábrahámot (1.v.). Neki viszont engedelmesség és szeretet kérdése volt.
Ezerszer fontosabb megtanulni azt, amit Isten a próba által akar kimunkálni bennünk, mint az, hogy kikerüljük a próbát. Ha Isten kér tőlünk valamit, azt azért teszi, mert akar adni valami jobbat, értékesebbet: örök életet, szabadításának örömét, az Ő közelségét. Az engedelmesség áldást eredményez, de addig nem várhatjuk Isten áldását, amíg más fontos dolgok, emberek, bálványok vannak az életünkben. Olyan Istenünk van, aki nem tűri meg, hogy valaki fontosabb legyen számunkra, mint Ő maga, még a családtagjaink sem: „Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom” (Lk 14:26). Az engedelmesség után minden a helyére kerül, a szülők visszakapják gyermeküket, a fiak a szüleiket, a kapcsolataink meggyógyulnak, helyreállnak. Engedjük, hogy Isten Lelke megmutassa, mitől akar megszabadítani: önzéstől, büszkeségtől, óemberünk bálvány-maradékaitól? Készek vagyunk ezeket letenni, és egyedül Rá figyelni?
Milyen erős bizonyság volt ez Izsáknak, aki látta apja ragaszkodását Istenhez. Kedves szülők, látják-e gyermekeitek, hogy nektek a hétköznapokban Isten mindennél fontosabb? Isten megkímélte Ábrahám fiát, de nem kímélte meg saját Fiát, az Egyetlent, azért, hogy mi gyermekei lehessünk hit által.
Engedelmeskedjünk Neki – akkor is, ha pillanatnyilag nem értjük –, hogy szabadulást és áldást nyerjünk!
Bányai Attila
Imaáhítat: Könyörögjünk, hogy méltóképpen tudjunk készülni Megváltónk második földre jövetelére! – Jel 1:7
Bibliaóra: Épüljünk az új életben! – Kol 2:1-23 (Kol 2:6-7)
Adventi állhatatosság
Igehely: 2Thessz 1:1-12 Kulcsigék: 2Thessz 1:3-4 „Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban, úgyhogy mi magunk dicsekszünk az Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek.”
Mióta felkapottak lettek a közösségi médiafelületek, sok ember büszkélkedik azzal, ami neki fontos, kedves, drága: a családja, autója, elért sikerei, utazásai. Pál apostol a thesszalonikai gyülekezettel dicsekszik misszióútjai során, őket állítja követendő példának.
Adventi várakozásunk első hetében a kitartásra, állhatatosságra, hűségre bátorít Isten csodálatos igéje. Nézzük meg, hol kell megerősödnünk, miben kell állhatatosabbnak és hűségesebbnek lennünk:
Légy a gyülekezeted tevékeny tagja! Pál levelének a címzettje nem egy személy vagy egy kisebb csoport, hanem az egész helyi gyülekezet, amely Istenben és Jézus Krisztusban van elhelyezve (1.v.). Értékeld azt a közösséget, ahol elviselnek, tanácsolnak, bátorítanak, szeretnek és intenek, ha szükség van rá! Látogasd, ápold, építsd azt!
Törekedj a hitbeli növekedésre! Hitünk ajándék Istentől, és egy izomra hasonlít: minél többet használjuk, annál jobban nő és erősödik. Isten gyönyörködik abban, ha gyermekei hite erősödik. Müller György mondta: a bajok, a kilátástalan helyzetek, a kisebb-nagyobb veszteségek és a megpróbáltatások serkentik a hitünket nagyobb erőkifejtésre.
Mutasd ki a szereteted! Pál azzal is dicsekszik, hogy a thesszalonikaiak szeretete egymás iránt bővölködik, gazdagodik, vagyis örömmel töltötték be Krisztus parancsát (Jn 13:34). Testvéreink sokfélesége ne legyen akadály a szeretetünk megélésében, hanem gyönyörködjünk a sokszínűség szépségében, és beszéljünk (vagy hallgassunk meg valakit), simogassunk, segítsünk, bátorítsunk; de „ne szóval szeressünk, hanem cselekedettel” (1Jn 3:18)!
Haladj a nehézségek ellenére! E levél egyik célja éppen a thesszalonikaiak bátorítása volt, akiknek Krisztusért üldöztetést és nyomorúságot kellett elviselniük. A szenvedés általában önsajnálatot szül, de Pál azzal bátorítja őket, hogy Isten tud a szenvedésükről, és igazságosan fog ítélni, bosszút fog állni azokon, akik bántották az övéit (8-9 v.). A lelki győzelem a küzdelmekben való kitartásból születik. Jó Atyánk segítsen, hogy állhatatosággal fussuk meg az előttünk levő pályát ezen a héten is!
Bányai Attila
