2020. november 19., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jósáfát völgye: döntés és ítélet

Igehely: Jóel 3:1-4:3 (2:28-3:3); Kulcsige: Jóel 4:2 „Összegyűjtök minden népet. Jósáfát völgyébe vezetem őket, és ott tartok ítéletet fölöttük, amiért szétszórták a népek közé tulajdon népemet, Izráelt, és felosztották országomat.”

A Bibliában Jósáfát völgye megegyezik a Kidron völgyével. Ez a völgy az Olajfák hegye és Jeruzsálem azon része között helyezkedik el, ahol egykor az ősi templom állt. Ma a völgy két oldalán két temető található. Az Olajfák hegyén a zsidó temető a szent városra néz, míg a fal alatt terjeszkedő muzulmán temető Mekka felé tekint. A völgy mélyében még egy keresztény temető is fellelhető, amely az ég felé, a mennyei Jeruzsálem felé fordul.

Csak Jóel könyvében olvasunk a Jósáfát völgyéről, ahol Isten fog ítéletet tartani a feltámadás után a világ minden népe felett. Az ítélet egyaránt érinti Izráel népét és a pogányokat. Az ítéletet kezdetben általános értelemben vették, de később hangsúlyossá lett az isteni ítéletnek a személyes oldala is: Isten minden embert saját cselekedetei és bűnei alapján fog megítélni. Ha erre gondolunk, megremeg a szívünk, mert érezzük, hogy mennyire bűnösök vagyunk. De ugyanakkor hálát is adhatunk, mert Jézus Krisztusban nincs semmi kárhoztatásunk azoknak, akiket az élet lelkének törvénye megszabadított a bűn és a halál törvényétől (Róm 8:1-2). Te hogyan gondolsz az ítélet napjára?

Veress Ernő

DÉLUTÁN | 

Isten terve jó

Igehely: 1Móz 50:15-21 Kulcsige: 1Móz 50:20 „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.”

Egy közeli városban többszáz autót megrongált a jégeső. Az emberek egy része átkozódott, és nehezen tudta elviselni a kárt, de voltak olyanok is, akik imádságban Istentől kérték a megoldást. A kárt végül valahogy orvosolták, de az emberek különféle viselkedése és hozzáállása nem múlott el nyomtalanul. Egy ilyen súlyos helyzet próbaként is adatik Istentől, hogy megvizsgálja azt, ami az emberek szívében lakik. Azok, akik hozzá tartoznak, bíznak benne, és kérik Őt, hogy adjon megoldást a helyzetükre. A többiek számára pedig lehet, hogy minden a véletlennek a műve, és nem veszik észre benne az Isten kezét, az Ő megtérésre intő figyelmeztetését. József tudta, hogy a vele történt események nem a véletlen művei voltak, és kész volt testvéreinek megbocsátani azért, mert gonoszt gondoltak ellene! Az igazi szeretet még a nyomorúságban is felismeri az Isten tervét, és nem az okait, hanem a célját keresi a próbának. Isten népeként tudnunk kell, hogy minden próba a javunkat szolgálja, és mivel Isten terve jó, ezért a megbocsátás és a szeretet hadd mutatkozzék meg magaviseletünkben!

Veress Ernő

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.