2020. november 19., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jósáfát völgye: döntés és ítélet

Igehely: Jóel 3:1-4:3 (2:28-3:3); Kulcsige: Jóel 4:2 „Összegyűjtök minden népet. Jósáfát völgyébe vezetem őket, és ott tartok ítéletet fölöttük, amiért szétszórták a népek közé tulajdon népemet, Izráelt, és felosztották országomat.”

A Bibliában Jósáfát völgye megegyezik a Kidron völgyével. Ez a völgy az Olajfák hegye és Jeruzsálem azon része között helyezkedik el, ahol egykor az ősi templom állt. Ma a völgy két oldalán két temető található. Az Olajfák hegyén a zsidó temető a szent városra néz, míg a fal alatt terjeszkedő muzulmán temető Mekka felé tekint. A völgy mélyében még egy keresztény temető is fellelhető, amely az ég felé, a mennyei Jeruzsálem felé fordul.

Csak Jóel könyvében olvasunk a Jósáfát völgyéről, ahol Isten fog ítéletet tartani a feltámadás után a világ minden népe felett. Az ítélet egyaránt érinti Izráel népét és a pogányokat. Az ítéletet kezdetben általános értelemben vették, de később hangsúlyossá lett az isteni ítéletnek a személyes oldala is: Isten minden embert saját cselekedetei és bűnei alapján fog megítélni. Ha erre gondolunk, megremeg a szívünk, mert érezzük, hogy mennyire bűnösök vagyunk. De ugyanakkor hálát is adhatunk, mert Jézus Krisztusban nincs semmi kárhoztatásunk azoknak, akiket az élet lelkének törvénye megszabadított a bűn és a halál törvényétől (Róm 8:1-2). Te hogyan gondolsz az ítélet napjára?

Veress Ernő

DÉLUTÁN | 

Isten terve jó

Igehely: 1Móz 50:15-21 Kulcsige: 1Móz 50:20 „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.”

Egy közeli városban többszáz autót megrongált a jégeső. Az emberek egy része átkozódott, és nehezen tudta elviselni a kárt, de voltak olyanok is, akik imádságban Istentől kérték a megoldást. A kárt végül valahogy orvosolták, de az emberek különféle viselkedése és hozzáállása nem múlott el nyomtalanul. Egy ilyen súlyos helyzet próbaként is adatik Istentől, hogy megvizsgálja azt, ami az emberek szívében lakik. Azok, akik hozzá tartoznak, bíznak benne, és kérik Őt, hogy adjon megoldást a helyzetükre. A többiek számára pedig lehet, hogy minden a véletlennek a műve, és nem veszik észre benne az Isten kezét, az Ő megtérésre intő figyelmeztetését. József tudta, hogy a vele történt események nem a véletlen művei voltak, és kész volt testvéreinek megbocsátani azért, mert gonoszt gondoltak ellene! Az igazi szeretet még a nyomorúságban is felismeri az Isten tervét, és nem az okait, hanem a célját keresi a próbának. Isten népeként tudnunk kell, hogy minden próba a javunkat szolgálja, és mivel Isten terve jó, ezért a megbocsátás és a szeretet hadd mutatkozzék meg magaviseletünkben!

Veress Ernő

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?