Igehely: 1Móz 11:1-9; Kulcsige: 1Móz 11:2 „Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek.”
Ha belegondolunk az emberiség történetébe, akkor látnunk kell, hogy kezdetben a civilizációs törekvések egy völgyből indultak ki, mégpedig a Sineár völgyéből. Fejlődés általában ott jött létre, ahol a körülmények is megvoltak hozzá. A megfelelő időjárás, az ivóvíz, a termékeny föld és az emberek jelenléte gyakran bámulatos eredményekhez vezetett. De mi volt a gond Sineár völgyében? Egy nyelvet beszéltek, tehát egymás között jó volt a kommunikáció. Csakhogy a közös nyelv és a közös piac a birodalmi nagyhatalom kiépülésének a feltétele, ami nem biztos, hogy jó célokat szolgál! Mert jóllehet a Sineár völgyében kitűnő volt az emberek közötti kommunikáció, Istennel, sajnos, nem voltak beszélő viszonyban. Ezért eredményeik által maguknak akartak dicsőséget szerezni, ami hamarosan az emberiség kipusztulásához vezetett volna. Hála legyen Istennek, a Sineár völgye nem lett óriási temető, de mégis úgy tartjuk számon, mint a bábeli zűrzavar helyét. Mi, emberek, semmi jót nem tudunk felmutatni Isten nélkül. A mi munkánk csak akkor eredményes, ha Istennel is jó a kommunikáció. Mit tehetünk ezért a mai napon?
Veress Ernő
Akik Istent szeretik
Igehely: Róm 8:28 „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.”
Akik Istent szeretik, azokat Isten is szereti. De még helyesebb, ha úgy mondjuk, hogy Isten előbb szeretett, ezért vagyunk képesek Őt szeretni. A mi szeretetünk csupán az Ő szeretetének a tükröződése lehet. Az ígéret tehát az Istent szeretőknek és az elhívottaknak adatik: minden a javunkat munkálja, vagyis minden összedolgozik a javunkra. Hát ez akkora dolog, hogy azonnal elszégyellhetjük magunkat a hitetlenségünk és zúgolódásunk miatt! Létezik, hogy Isten mindent körülöttünk úgy alakít, hogy azok a javunkat szolgálják?! Ha ez igaz, és tudjuk, hogy Isten igéje mondja ezt, akkor nem kell aggódnunk, ha betegség, munkanélküliség, pénztelenség vagy egyedüllét jellemez bennünket, mivel Isten ezeket a mi javunkra használja fel. Évekkel ezelőtt, amikor az egyik felvételi vizsgám nem sikerült, nem gondoltam arra, hogy Isten mennyi áldást fog belőle majd kihozni, és milyen gyakran fogok majd ezekre életemben hivatkozni! Igen, a jelenlegi körülmények, még ha nem kívánatosak is, azért szolgálják a javunkat, mert Krisztushoz tartozunk. Ő az, akiben elhívást nyertünk az üdvösségre, ezért szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket!
Veress Ernő