2020. november 15., vasárnap

DÉLELŐTT | 
A halál völgye: biztonság

Igehely: Zsolt 23:1-6; Kulcsige: Zsolt 23:4 „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.”

Dávid legismertebb zsoltára ma bemutatja előttünk a halál árnyékának völgyét, melyet legszívesebben kikerülne minden hívő ember földi élete során. Ha Dávidon múlott volna, valószínű, hogy nem kereste volna a vadállatokkal való összetűzést, a filiszteusokkal való ütközetet, de még a Saullal való hosszas ellentétet sem. Mindezek azért váltak életének részeivé, mert a hegyek és völgyek Ura, a jó Pásztor meg akarta őt tanítani arra, hogy a számára nehéz és nemkívánatos időszakokban is teljes biztonságban tudhatja az életét.

Mielőtt valaki gondolataiban a saját erejére és képességeire támaszkodna, fontos megjegyeznünk azt, hogy a halál árnyékának völgye mindenki számára félelmetes hely. Olyan veszélyek és csapdák leselkednek itt még a hívő emberre is, amelyek leküzdése saját erőből képtelenség volna. Izráel nagy királya itt került a legközelebb a halálhoz, és ez mindannyiunkra érvényes, ha ide jutunk. A megtartás kegyelmének biztonságát az adja, hogy az ilyen szörnyű helyzetekben is velünk van az Úr. Jelenlétét onnan érezzük, hogy a vessző és a bot vigasztalásában részesülünk. De hogyan is ad ez vigasztalást számunkra? Hát, ahogyan a Dávid idejében a vessző és a bot a pásztor kezében eszköz volt arra, hogy vezesse és védje a nyájat, úgy használja ezeket ma is a mi Urunk a mi érdekünkben. Gondoljunk csak arra, hogy mit is mondott az Úr egykor népének, amikor a halál völgyébe küldte őket: „Rémületet küldök előtted, és megzavarok minden népet, amely közé mégy. Minden ellenségedet megfutamítom” (2Móz 23:27). Isten segítségére Dávid is mindig számíthatott, hiszen a 138. zsoltár 7. versében ezt vallja: „Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem”. Isten jelenléte és kinyújtott kezének védelme biztonságot ad még a halál völgyében is.

Ha a halál völgye biztonságot jelent a hívő ember számára, miért van mégis, hogy legszívesebben elkerülnénk a vele járó megpróbáltatásokat? Milyen áldásai vannak annak, ha valaki átmegy a halál árnyékának völgyén?

Veress Ernő

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Imádkozzunk nagyravágyásmentes alázatért! – Róm 12:16

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Szabadok egy új életre– Kol 1:1-18 (Kol 1:13)

DÉLUTÁN | 

Javamra vált a keserűség

Igehely: Ézs 38:1-22 Kulcsigék: Ézs 38:17-18 „Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet. Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem a halottak dicsőítenek, nem a sírba leszállók reménykedhetnek hűségedben.”

A halálos betegség sírásra és imádkozásra késztette Ezékiás királyt. Apjától, Áháztól szinte semmi jót nem tanult, de róla az van feljegyezve, hogy jó király volt. 25 évesen kezdett uralkodni, és 29 évet ült a trónon, mialatt Ézsaiás és Mikeás próféták szólták az Isten igéjét. Uralma alatt Júdában megújulás történt, szolgálatba lett állítva a lévita papság, az elfelejtett páska ünnepe pedig újra nemzeti ünneppé lett. A próbák viszont Ezékiás királyt sem kerülték el: az asszírok megfenyegették országát, egy halálos betegség pedig utolérte őt magát is. Ebben a betegségben Ézsaiást használta fel Isten arra, hogy felkészítse a királyt az elköltözésre. Azonban Ezékiás nem akart meghalni! Ő élni akart, és Istenhez kiáltott, amikor meghallotta, hogy napjai meg vannak számlálva. Ezt mi is megtanulhatjuk tőle, hogy bármilyen betegség vesz körül minket, kiáltsunk Istenhez! Az élet Isten ajándéka, és ha Istennek terve van velünk, akkor nem fogunk meghalni. A király mélyen megalázkodott, amikor utolérte a halálos betegség. Láttam én is sok beteget, akik betegségükben fogadást tettek Istennek, hogy gyógyulásuk után hűségesebbek, istenfélőbbek lesznek, mint korábban. Ezékiás istenfélő életére hivatkozott, amikor imádságában a gyógyulását kérte. Sajnos, sokan nem tudnak erre hivatkozni, viszont ígérik, hogy a gyógyulás után azok lesznek. Mennyire megdöbbentő, hogy nem kevesen vannak azok, akik gyógyulásuk után elfelejtik, hogy mit imádkoztak, mit fogadtak a nyomorúság idején. Ezékiás imájából azt olvassuk ki, hogy ő a gyógyulás után úgy tekintett vissza betegségének időszakára, mint akinek áldást eredményezett a keserűség. A történetből tudjuk, hogy Isten még 15 évvel toldotta meg életének idejét.

Mi mit teszünk, ha Isten meghallgatja imáinkat, és felgyógyulunk halálos ágyunkból? Ne felejtsük el: a keserűség akkor válik a javunkra, ha Krisztus keresztjét hordozzuk. Legyünk készek a keserűségben is meg a jólétben is Krisztus számára élni!

Veress Ernő

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 18:24–28; Kulcsige: ApCsel 18:24 „Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt.”

November elseje a mindenszentek napja. Egy emléknap, amikor az előrement üdvözült lelkekre gondolunk. Hatalmas hála lehet a szívünkben, hogy ma is még van lehetőség a megtérésre, az üdvözülésre.