2020. március 14., szombat

DÉLELŐTT | 
Megmentő kéz

Igehely: Mt 14:22-36; Kulcsige: Mt 14:31 „Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”

Jézus gyorsan átküldi tanítványait a túlsó partra. Kissé érthetetlen, ahogy a hajóba parancsolja őket: „kényszerítette” – erős kifejezés.

A tanítványok elindulnak a hajóval, Jézus felmegy a hegyre egyedül imádkozni. Viharba kerülnek, és kiderül: nem tudnak megbirkózni vele. Sokan halászemberek voltak, tudták, mi a teendő, de itt nem segít rajtuk a tapasztaltságuk.

A tanítványok vergődnek a viharban, Jézus imádkozik a hegyen. Azután közéjük megy a vízen járva. Kész belépni a viharba.

A tanítványok nem ismerik fel, kísértetnek gondolják. Szól nekik, és Péter kilép a vízre, elindul Jézushoz. Amíg Jézusra néz, nem süllyed, de ahogy a hullámokra néz, elkezd süllyedni. Jézus magához emeli kételkedő tanítványát. Aztán a hajóban leborulva imádták Jézust, az Isten Fiát. Tudnunk kell, hogy Jézus kész volt belépni egy nagyobb viharba is, Isten bűn elleni haragjának viharába. Kész volt belépni abba, és a kereszten életét adni, engesztelést szerezni.

Mit szoktál tenni, ha viharba kerül az életed (nehézség, betegség, próbák)? Mire alapozod a bűnbocsánatot? Hogyan menekülhet meg bárki Isten haragjától? Hogy van ez nálad?

Kelemen Szabolcs

DÉLUTÁN | 

Tanulj az elődök hibáiból

Igehely: 2Krón 36:11-23; Kulcsige: 2Krón 36:23 „Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az Úr, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, az Úr, és menjen el!”

A kijelölt igeszakasz leírja a júdeai országrész állapotát Cidkijjá uralkodása alatt. A király azt tette, amit rossznak lát az Úr, és nem alázta meg magát Isten előtt. Sajnos, nemcsak a királyra volt jellemző az a rossz lelkiállapot, hanem a vezetőkre is, és a népre is. A papság is egyre hűtlenebb lett Istenhez. A pogány népek utálatos szokásait cselekedték, és az Úr házát is tisztátalanná tették.

Isten figyelmeztette népét szolgái, küldöttei által. Sajnos, a nép kigúnyolta Isten küldötteit, és megvetették a figyelmeztető üzenetet. Ezután bekövetkezett engedetlenségük és gonoszságuk következménye, és jött a babiloni fogság. A kegyetlen káldeus király a templomot felégette, minden kincset elvitt, és Jeruzsálem kőfalát is lerombolta. A nép nagy részét megölte, és aki megmaradt, azt fogságba vitte.

Mi tanulhatunk az elődök hibáiból. Számunkra figyelmeztetés, hogy még komolyabban vegyük az Urat, és a neki való engedelmességet. Ha eltávolodunk az Ige szerinti élettől, akkor annak következményei lesznek. Legyünk hűségesek Istenhez! Szeressük az Urat, ragaszkodjunk hozzá, és népéhez, a gyülekezethez!

Kelemen Szabolcs

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 23:1-3.11-15 Kulcsige: 2Kir 23:3

A király, aki felismeri az élő Istent, megérti parancsait, odatereli az egész népet az Úr házába, így nyer újra értelmet „én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15). Megünnepelték az Egyiptomból való szabadulást, megemlékeztek arról, amit értük tett a Seregek Ura. A jósiási reform két eseményt kapcsol össze, amelyeknek, így együtt van nagy hordereje az Isten népére nézve: előkerül a szent irat (sola scriptura), a helyes tanítás és megtörténik a szövetségkötés. Egyik a másik nélkül nem hoz életet.